Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 1. A–Cal (Budapest, 1970)
B - Bednár, Jaroslav - Bednár, Kamil - Bednij, borisz Vasziljevics - Bednij, Gyemjan; Jefim Alekszejevics Pridvorov
BEDNI ('Órák és percek', nlák, 1957); Novely (1962: Tóth T., Kőkalitka, 1964). Sziklay László Bednáf [bednárzs], Jaroslav (Hochenmauth, a mai Vysoké Myto, 1889. szept. 28. —): cseh költő, író. Eredetileg gyógyszerész. Központi írói élménye az 1. világháború, amelyet az olasz fronton harcolt végig. Tapasztalatait Öervená zemé ('Piros föld', 1928) c. regényében írta meg, Bíly smích ('Fehér nevetés', 1940) c. regényében az emberséges magatartásnak, önzetlen szeretetnek emelt emléket. Prózai műveinél jelentősebb költészete: fájdalmas elégikus verseit az emberi szenvedés átérzése, a részvét, a közösségvállalás hatja át. Legismertebb a Hvézdná tuláctví ('Csillagos barangolások', 1930) c. — álomszerű víziók összekapcsolásából keletkezett — versciklusa, amellyel Nezval iskolájához közeledett. O Egyéb fő művei: Slunce na domovem ('Napfény a szülőföld felett', költ.-ek, 1955); Bodntf stűl ('Hazai asztal', költ.-ek, 1959); Éivy dech ('Eleven lélegzet', költ.-ek, 1963). O Magyarul: 1 vers (József A., Korunk, 1933, 4.); 1 vers (József A., Cseh és szlovák költők antológiája, 1936). Szalatnai Rezső Bednáf [bednárzs], Kamii (Prága, 1912. júl. 4. — ): cseh költő, műfordító. Jogot és bölcsészetet hallgatott a prágai egyetemen, de tanulmányait nem fejezhette be. 1939 után kiadóvállalatoknál dolgozott szerkesztőkónt. 1959 óta csak az irodalomnak él. O A harmincas években a szocialista és avantgardista líra ellenzékéhez tartozott, tagadta a költői szó társadalmi hivatását, „örök" értékeket keresett. Költészete a háború alatt szorongással, fájdalommal, halálérzettel telt meg. A felszabadulás után jelent meg a háborús borzalmak hatása alatt, s a szenvedés megváltó hatásának jegyében fogant nagy kompozíciója: Jim hostinou bylo ('Nekik lakoma volt', 1948). Későbbi köteteiben reálisabb kapcsolatot keresett a társadalmi valósággal, de kifejezőereje elszíntelenedett és csak az 1960-as években kiadott verseiben éledt újjá Mint műfordító rendkívüli munkát végzett a magyar líra cseh tolmácsolása terén, Petőfi, Arany, Madách, József Attila, Tóth Árpád verseiből egy-egy sikeres kötetet tett közzé. O Egyéb főbb művei: Praha pod krídly války ('Prága a háború szárnyai alatt', költ.-ek, 1945); Kamenny andÜ ('Kőangyal', vál. költ.-ek, 1949); 0 propast opfeno ('A szakadékhoz támasztva', vál. költ -ek, 1965). O írod.: Szalatnai R.: Az ember tragédiájának új cseh fordítása (Nagyv, 1961, 7.); Szalatnai R.: Tóth Árpád cseh fordításban (Nagyv, 1962, 2.); D. Karpatsky: Kamii Bednáf (Kamii Bednáf: O propast opfeno, 1965). Szalatnai Rezső Bednij, Borisz Vasziljevics (Jaroszlavszkaja, 1916. aug. 25. —): szovjet orosz író. Mint mérnök a Távol-Keleten ós a Komi ASZSZK-ban dolgozott. 1952-ben elvégezte a Gorkij Irodalmi Főiskolát. O Didaktikus jellegű moralizáló elbeszélései 1951 óta jelennek meg. O Főbb művei: Komari (elb.-ek, 1952: Kacsir M., SzőcsR., Szúnyogok, 1955); Rasszkazi ('Elbeszélések', 1954); Oyevcsata (reg., 1961: Lányi S., Lányok, 1962; ebből a művéből Mai lányok c. film készült). O Magyarul még: 1 nla (n. n. Friss "Űjság, 1950, 48.); 1 nla (Makai I., Szovjet Kultúra, 1951, 6.); 1 nla (n. n., Szabad Föld. 1952. 30.). Bednij, Gyemjan (írói név); Jefim Alekszejevics Pridvorov (családi név); Bednüj (átírásváltozat); (Gubovka, 1883. ápr. 13.—Moszkva, 1945. máj. 25.): szovjet orosz költő. Parasztcsaládból származott. Felcsernek tanult, majd 1904—1908-ban a moszkvai egyetem bölcsészhallgatója volt. 1899-től jelentek meg versei. 1909 —1910-ben egy narodnyik folyóirat munkatársakónt dolgozott. 1911-től bolsevik lapokban: előbb a Zvezdában, majd 1912-től a Bravdában publikálta költeményeit. Jellegzetes írói nevét is (Bednij 'szegény') ekkortól használta. A polgárháború idején műveivel támogatta a szovjethatalmat. Az 1920-as években tevékeny szerepet vállalt a szovjet irodalmi életben. A proletárköltészet lelkes propagátora volt, bár azt igen vulgárisan fogta fel. 1930-ban szatirikus tárgyú poémái miatt a hivatalos szervek — és személy szerint Sztálin — részéről indokolatlan zaklatásoknak volt kitéve: 1938-ban a pártból is kizárták. Néhány évi hallgatás után, a Nagy Honvédő Háború idején lelkesen buzdított a fasizmus elleni harcra. O Narodnyik szellemű versek után, 1911-től egyre forradalmibb hangjával tűnt ki, ez a forradalmiság azonban költeményeiben leegyszerűsített agitáció formájában nyilvánult meg Kedvelte az egyszerű, a néphez közel álló műfajokat: sikerrel élesztette fel Krilov nyomán az állatmesét, versein erősen érződik a csasztuska hatása is. A közérthetőség oltárán azonban túlságosan is sokat áldozott. Ez is magyarázza, hogy az 1920-as években szembe került Majakovszij\&\, akit igazságtalanul megbírált. Lenin, aki bár sokra becsülte Bednij költészetét, kifogásolta — Gorkij tanúsága 783