Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 12. Rjab–Sez (Budapest, 1991)
R (folytatás) - rózsafüzér - Rózsakert - Rozsalin, Nyikolaj Matvejevics - Rózsa-regény
ROZSG val, pillanatképeit adják a személyiség alakulásának, a teljeskorúvá válásnak. A Tragyicionnij szbor (1967: Elbert J., Érettségi találkozó, pécsi Nemzeti Színház, 1967. nov. 10.) c. színművében nem véletlen az a szituáció, amely lehetővé teszi összes korábbi műve szereplőinek találkozását. Rozov mindig figyelemmel kíséri a változó világ változó fiatalságát, elsődlegesnek tartja az ember hűségét önmaga eszméihez, szívvonzalmaihoz, az emberi elképzelések keresztülvitelét. Ezek köré a kérdések köré építi V gyeny szvagybi ('A lakodalom najpján', 1964), Zatyejnyik (1966: Benedek A., A bohóc, részlet, Tű és szurony, 1967; bem.: Békés megyei Jókai Színház, 1966. nov. 25.), Sz vecsera do poludnya (1970: uő, A futópályán, József Attila Színház, 1969. nov. 2.) c. darabjainak konfliktusait. Az ember belső értékei, személyiségének megvalósítása, önmaga értékeinek elkótyavetyélése, kétszínűség: erről szól a rozovi színház. Az író műveit a SZU majd minden színháza műsorára tűzte, drámáit több nyelvre lefordították. Rozov nem fél a nézőtől, aki „sírni és nevetni" megy a színházba, drámáit érzékenység, a hagyományos szituációk humora jellemzi. Az általa megfogalmazott polgári erényesség mentes mindenféle szónoki fordulattól, megfelel komédiái és drámai intimitásának, a családi konfliktusok hangulatának. Rozov színházi alkotásra törekszik, mindig szem előtt tartva az adott színész, rendező és társulat képességeit. Több művéből pl. Vecsno zsivije ('Örökké élnek', színmű, 1957; film: M, Kalatozov, Szállnak a darvak, 1957, szovjet), film is készült. O Gyűjt, kiad.: Pjeszi ('Drámák', 1959); Izbrannoje ('Válogatott művei', 1983). O Magyarul még: 1 nla (Hernádi L., Nagyv, 1962, 10.); 1 próza (Hoffmann B., Szovjet Irodalom, 1979, 6.); 1 tan. (Téri Sarolta, uo., 1981, 12.); Portás úr, kérem! (színmű, Király Zsuzsa, Tízpróba. Mai szovjet egyfelvonásosok, 1985); A vadmalac (színmű, Benedek A., A lelkiismeret diktatúrája. Mai szovjet drámák, 1987). O írod.: Galsai P.: Boldogság, merre vagy? (Nagyv, 1958, 12.); Kiss J.: Szállnak a darvak (uo., 1958, 7.); A. Ny. Anasztaszjev: V. Rozov (1966); Koltai T.: Rozov-bemutatók Budapesten és Pécsett (uo., 1968, 2.); Nagy L. S.: Rozovtól Shakespeare-ig. Moszkvai Színházi jegyzetek (uo., 1970, 11.); Hekli J.: V. Rozov drámáiról (FK, 1980, 2.). Szigeti Szonya rózsafüzér: I. olvasózsinóron rögzített sorrendű imasorozat. A keresztény egyházban Szent Domokos 1208 körül terjesztette el. 1571-től évi ünnepe van, amely jelenleg az első októberi vasárnap. A 17. sz. óta ismert külön társaságok, laikus csoportok imádkozzák. Két fajtája van, a nagy („teljes") imasor a zsoltárokra emlékeztetvén tizenötször 10 A ve Maria, közben 15 Miatyánk. A kis imasor ennek harmada „örvendetes", „fájdalmas" és „dicsőséges" imákra osztva. Az imák számolását segítő olvasózsinóron a Miatyánk helyén nagyobb, az Avék helyén kisebb csomók, gyöngyök vagy más jelek találhatók. O A keresztény vallástörténet a zsinóros olvasó szokását az egyiptomi és palesztinai remetékig vezeti vissza. A szokás azonban sokkal szélesebb körben ismert, és végső soron a csomószámolás és csomó-írás származéka. A koptok a Kyrie eleison, a keleti keresztények az ún. Jézus-ima szövegét, a hindu vallásokban Visnunak és Sivának tulajdonított szavakat, a buddhizmusban ->-mantrákat, az iszlámban Allah neveit imádkozzák hasonló segédeszközzel. O (~+ima, vallásos irodalom, litánia). O írod.: J. H. Schütz: Geschichte des Rosenkranzes (1909); F. M. Willam: Die Geschichte und Gebetsschule des Rosenkranzes (1948); W. Kirfel: Der Rosenkranz (1949); W. Kirsch: Handbuch des Rosenkranzes (1950). O 2. az imasorozat darabjainak sorrendjét vagy számát rögzítő zsinór, gyöngysor stb. Voigt Vilmos Rózsakert: -*• Rosengarten Rozsalin, Nyikolaj Matvejevics (Moszkva, 1805. ápr." 11.—Szent-Pétervár, 1834, ?): orosz író, műfordító. A moszkvai egyetemen végzett 1824-ben. A Fr. Schelling eszméit hirdető Obscsesztvo ljubomudrija nevű filozófiai társaság illusztris tagjai közé tartozott. Szoros baráti szálak fűzték D. V. Venevityinovhoz, amint ezt a költő két neki szentelt verses irodalmi levele is bizonyítja. Műfordítói pályafutásának legnagyobb érdeme Goethe Az ifjú Werther szenvedései c. művének a tolmácsolása volt (1828—29). Publikálásra szánt műveinek nagy része egy tűzvész alkalmával megsemmisült. O írod.: V. Zsirmunszkij: Gjotye v russzkoj poezii (Lityeraturnoje naszledsztvo, 4—6. köt., 1932). Papp Mária Rózsa-regény; A Rózsa regéje; Le Román de la Rose: két szerző által alkotott, két részből álló, két világképet tartalmazó s páros rímű, tehát nyolcszótagos sorokból építkező francia elbeszélő költemény, amely a gótikus katedrálisok, a hittudományi összegezések, a grál-lovagos nemesi 242