Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 12. Rjab–Sez (Budapest, 1991)
R (folytatás) - Rupp, Heinz - Ruppius, Otto - Rupprecht-híd - Ruqajját, 'Ubajd Alláh ibn Qajszar-
RUPP 33—81. old.); M. L. Arduini: Neue Studien über Rupert von Deutz. Sieben Beitráge (1985). Sarbak Gábor Rupp, Heinz (Stuttgart, 1919. okt. 2.—): német irodalomtörténész. A freiburgi (Bresgau) egyetemen szerzett diplomát és tudományos minősítést, majd a mainzi egyetemen működött. 1959-től a bázeli egyetemen tanít. Jelentős tisztségeket töltött be a mannheimi Institut für Deutsche Sprache és az Internationale Vereinigung für germanische Sprach- und Literaturwissenschaft kereteiben. 1966—1980 között a Wirkendes Wort c. germanisztikai folyóirat szerkesztője volt. O Szakterülete: a német középkor anyanyelvű és latin nyelvű irodalma, valamint a német nyelvi hagyomány és a modern nyelvi műveltség kérdései. Résztanulmányai gyakoriak a germanisztikai folyóiratokban és tudományos gyűjteményekben. Legnagyobb szabású munkája a W. Kosch-féle Deutsches Literaturlexikon 1968-ban indult modern átdolgozásában (3. kiad.) ölt formát. O Egyéb fő műve: Sprache in der Demokratie ('A nyelv a demokráciában', tan., 1978). Komáromi Sándor Ruppius [rapiusz], Ottó (Glochau, 1819. febr. 1.—Berlin, 1864. jan. 25.): német író, újságíró. Hivatalnok fiaként tanonc, katona, majd könyvkereskedő volt, 1845; ben a Norddeutscher Volksschriftenverein ('Északnémet népi írók szövetsége'), később a Bürqer- und Bauemzeitung ('Polgári és paraszt újság ) alapítója lett. Haladó nézetei miatt várbörtönbe zárták, majd az USA-ba emigrált, ahol karmester és zenetanár volt. Ott szerzett vagyona tűzvész martaléka lett. A Newyorker Staatszeitung ('New York-i állami újság'), majd az 1859-ben általa alapított Westliche Blátter ('Nyugati oldalak') c. szórakoztató lapnál működött. 1861-ben tért vissza Lipcsébe. Otthon amerikai történeteket írt, ezek a Die Gartenlaube ('Lugas') c. polgári szórakoztató lapban jelentek meg. O Főbb művei: Eine Karriere in Amerika ('Amerikai karrier', elb.); Ein Deutscher ('Német ember', reg.). O Gyűjt, kiad.: Zwei Welten ('Két világ', 1857— 1874). O Magyarul: Az erdei pók (reg., n. n., 1924): O írod.: Th. Graewert: Ottó Ruppius und der Amerika—Román (dissz., 1935). Drescher József Attila Rupprecht-híd: a K. Rupprecht német klasszikus filológus által felfedezett, és róla elnevezett jelenség az —• időmértékes verselésben. Mint a többi —• hídnak, ennek is az a lényege, hogy a vers meghatározott helyein nem állhat szóvégződés. Rupprecht a korábban megállapított hidak (mintájára (Havet-hid, Porson-híd) a jelenséget kiterjesztette több lírai versmértékre is, sőt daktilikus sorokra is. A Rupprecht-híd szabálya szerint ha három hosszú szótagot egy-két rövid követ, akkor a második hosszú szótag nem lehet szóvégződés. így Rupprecht szerint a daktilikus sorok legnépszerűbbjének, a hexameternek a képlete a híd bejelölésével így fest (a híd csak akkor áll elő, ha daktilus helyett spondeus van): Rupprecht a szapphói tizenegyes sorokra is érvényesnek látja a szabályt, de megfelelő számú példa hiányában ezt B. Snell (és nyomában az új metrika) elveti. A Rupprecht-híd érvényességének feltételezésével sematizált szapphói tizenegyes képlete: O (~+híd) O írod.: B. Snell: Griechische Metrik (1957). Szepes Erika Ruqajját, c Ubajd Alláh ibn Qajszar-; cUbayd Alláh ibn Qays al-Rugayyát (?— 704): omajjád kori hidzsázi arab költő. Az-Zubajr és Ibn az-Zubajr támogatója és dicsőítője, csak az utóbbi halála után (693) ír omajjád dicsverseket. Szerelmi verselését zubajrida korszakában az omajjádok elleni gúnyolódásra használta, szatirikus hangvételű verseket írva asszonyaikhoz. A szerelmi szatíra írása iszlám előtti hagyományokra megy vissza. A hadzsázi szerelmi költészet, ami a korai omajjádok alatt hirtelen kivirágzott, épp ezért nem tekinthető apolitikusnak, ahogy vélelmezni szokták. Más költőkkel, pl. c Umar ibn Abí Rabíc av&\ ellentétben erőteljesen belement a politikába. Stílusa ünnepélyes, de ugyanakkor ritka játékosságai írt. Versei zene hatásúak, rímei változatosabbak, ez a kor fejleményének is tekinthető. Nyelvezete az átlagosnál köznapibb, bár e téren nem éri el c Umart. Leghíresebb verse talán Bá'ijja\a ('B-re rímelő vers') Umm al-Banín-hoz, al-Valid ibn c Abdal-Malik feleségéhez, amellyel annak apósát, a kalifát akarta bosszantani. Hangnemében gonoszkodó játékosság van, s intim finomsággal támadja az Omajjád dinasztiát, anélkül, hogy megsértené vele Umm al-Banínt. Ez a vers a hidzsázi kifinomult észjárásának kitűnő példája, amellyel a női személyiség és szépség előtt adóznak, szemben a durván ócsárló, támadó, asszo-296