Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 12. Rjab–Sez (Budapest, 1991)
S - Saladrigas, Robert - Sala i Cornadó, Antoni - Salama, Hannu
SALAC a cannes-i fesztivál zsűrielnöke, részt vett a francia rádió és tv irányításában; 1975 óta a drámaszerzők és zeneszerzők nemzetközi szövetségének elnöke. O Kezdetben a szocialista eszmék és társaságok vonták körükbe, a kommunista ideológia is megérintette, majd egy időre a szürrealista irányzathoz kapcsolódott. Első jelentős sikerét 1934-ben az Une femme libre ('Egy szabad nő') c. darabjával aratta. Nem túl derűs atmoszférájú darabja az Un homme comme les autres ('Egy átlagember', 1930). La terre est ronde (1938: Sányi N., A föld gömbölyű, Gárdonyi Géza Színház, Eger, 1962. szept. 28.) c. darabját közönségsiker fogadta, amit Savonarola figurájának érzékelhető allúziója Hitlerre különösen indokolt a mű korában. O Salacrou tevékeny részt vállalt a 2. világháborúban, a német megszállás idején az Ellenállásban. A hazafiság, a becsület, a lelkiismeret válságának, tragédiájának személyes tapasztalatokból leszűrt megfogalmazása a Les nuits de la colére (1946: Déry T.: A gyűlölet éjszakája, Nemzeti Kamara Színház, 1949. jan. 6.; uő, A harag éjszakái, Modern francia drámák, anto., 1965). Hajdani jogászi érdeklődése látszott feléledni Une femme trop honnéte (1956: Mészöly D,, A túltisztességes aszszony, József Attila Színház, 1962. dec. 8.) és Boulevard Durand (1960: Orbók A. és Szenczei L., Boulevard Durand. Egy elfelejtett pör krónikája, Nagyv, 1960, 12.) c. darabjaiban. Mindkettő egy-egy tragikus bírósági tévedés története. O Salacrout a cselekmény fordulatos bonyolítása, jól, érdekesen szerkesztett dialógusai, a színpadi technika kitűnő ismerete a mai francia drámaírás egyik legmegbecsültebb alakjává teszik. Hosszú élete emlékeit írta meg Les idées de la miit ('Éjszakai gondolatok', 1960) c. írásában és memoárja két kötetében: La salle des pas-perdus ('Váróterem'); T. C'était écrit ('Ez meg volt írva', 1974) és II. Les amours ('Szerelmek', 1976). O R. ClairreX közös forgatókönyve: La beauté du diable ('Az ördög szépsége', R. Clair, olasz —francia, 1949). O Gyűjt, kiad.: Théátre complet (7 köt., 1943—1956). O Magyarul még: 1 elb. (Vinkó J., Nagyv, 1974, 3.); 1 elb. (Timár Gy., uo, 1975, 9.). O írod.: P. L. Mignon: Salacrou (1960); Szenczei L.: Savonarola Egerben (Kritika A föld gömbölyű c. drámájáról, Nagyv, 1962, 12.). Kuklis Iván Saladrigas [száládngász], Róbert (Barcelona, 1940. febr. 12.—): katalán író, újságíró. Első irodalmi sikereit gyermek- és ifjúsági könyveivel aratta: El cau ('Az odú', kisreg., 1966); Aranyes ('Pókok', kisreg., 1967); Entre juliol i setembre ('Júliustól szeptemberig', reg., 1967); El viatge prodigiósd'en Ferran Pinyol ('Ferran Pinyol csodálatos utazása', reg. ciklus, 1973—1978). A katonai szolgálat élményei ihlették 52 hores a través de la pell ('52 óra a bőrön át', 1970) c., irodalmi díjnyertes regényét. Az Aquell gust agre de l'estei ('A papírsárkány fanyar íze', 1972) c., önéletrajzi elemekkel átszőtt, belső monológokból felépített regénye a 1970-es évek katalán írónemzedékének kiábrándultságát, szorongásait tükrözi. O Művei még: Boires ('Ködök', elb.-ek, 1970); L 'Escola del Mar i la reforma pedagógica a Catalunya ('Az Escola del Mar és az oktatási reform Katalóniában', esszé-interjú, 1973); Sóc Emma ('Emma vagyok', reg., 1983). Asbóth Lászlóné Sala i Cornadó [szálá i kurnádó], Antoni (Tárrega, 1929. okt. 8.—): katalán költő. Vegyész képesítése és tanári diplomája birtokában technikusként dolgozik. Első versei egy egyetemi antológiában jelentek meg 1950-ben. Költészete józan, kristálytiszta, kifinomult érzékenységről tanúskodik. Ahogyan a valóságtól elszakad, az Maragallra és Espriura emlékeztet. O Verseskötetei: Aquest somni ('Ez az álom', 1956); Galopant per la faula ('Vágtában a mesén át', 1959); Suite pirinenca ('Pireneusi szvit', 1972); La vall dels ecos ('A visszhangok völgye', 1985). Asbóth Lászlóné Salaina [szalama], Hannu (Kouvola, 1936. okt. 6.—): finn író, költő. Munkáscsalád sarja, aki középiskolai tanulmányai befejeztével maga is villanyszerelőként dolgozott 1961-ig. Önképzés útján művelte magát, ehhez hozzásegítette az orivesi népfőiskolán töltött két szemeszter is. A baloldali radikális fiatalok csoportjában indult el írói pályáján. 1975-ben elnyerte az Északi Országok Tanácsának irodalmi díját, többször részesült Állami irodalmi díjban is (1968; 1973; 1984). Az 1980-as évekre a kortárs finn próza legnagyobb egyéniségei közé emelkedett. Nem tartozik egyetlen irányzathoz sem, ennek oka alighanem hangsúlyozott távolságtartásában és gyakran szkeptikus kritikai szemléletmódjában keresendő. O 1961-ben látott napvilágot első műve, a Se tavallinen tarina ('Az a hétköznapi történet') c. regény, melyet egy novelláskötet és egy verseskötet követett. Ezután jelent meg eddig legnagyobb visszhangot kiváltó regénye, a Juhannustanssit (1964: Pap Éva, Szentiván-éji tánc, 1984). Ez a mű vágott utat az 1970-es évek natu-422