Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 2. Cam–E (Budapest, 1972)
E - emóció - emparelhadas - Empedoklész - emphasis - empire
EMOCI lényege egyrészt az emberiség sorsa ós harca a létét fenyegető személytelen erőkkel szemben, a lágerektől az atomveszélyig, másrészt az emberi személy harca Istennel és Istenért, a keresztény értelemben vett üdvösségórt. E „nagy" hangszerelésű, epiko-lírikus líra mellett kezdettől fogva ott van nála egy halkabb, egyszerűbb, közvetlenebb, néha dalszerűbb, néha a „biblia pauperum" illusztráló naivságáig közvetlen' hang és modor: XX Gantos ('20 dal', 1944); Évangéliaire ('Evangóliumoskönyv', 1961); La nouvelle naissance ('Az új születés', 1963); és a „belső líra", a „belső világegyetem" töprengéseivel, éjszakáival és megvilágosulásaival a Visage Nuage ('Arc Felhő', 1956); Versant de Váge ('Az élet lejtője', 1958). — A költői mű mellett mind jelentősebb arányokban épül a gondolkodóé: esszékötetek sorozatában, melyeknek központi kérdései a költői Szó hivatása, lehetőségei, a költői elkötelezettség keresztény értelme, az Ember védelme az elidegenítő erőkkel szemben, a Történelem mint Üdvösség: Le goűt de l'Un ('Az Egy érzéke', 1963); Laface humaine ('Az emberi arc', 1965); Le monde est intérieur ('A világ bennünk van', 1967); és az „improvizációit", rögtönzött előadásait tartalmazó Choses dites ('Elmondott dolgok', 1970). O Több magyar költőtől, Vörösmartytól, József Attilától, Pilinszky tői stb. fordított franciára. O Magyarul: 6 vers (Rónay Gy., Űj francia költők, 1947); 4 vers (Rónay Gy., Rába Gy., Jékely Z., Mai francia költők, 1958); 3 vers (Illyés Gy., Nyitott ajtó, 1963); 4 vers (Rónay Gy., Nagyv, 1965, 2.); 1 tan. részlet (Rónay Gy., A líra ma. Vallomások, esszék, 1968); 3 vers (Illyés Gy., Nemes Nagy Á., Nagyv, 1970, 9.). O Irod.: Rónay Gy.: Uj francia költők (1947); A. Bosquet: Pierre Emmanuel (1959); Rónay Gy.: Pierre Emmanuel (Víg, 1963, 5.); X. Tilliette: Pierre Emmanuel, témoin de la parole (Études, 1968, szept.); Bajomi Lázár E.: Pierre Emmanuel, akadémikus (Él., 1968, 18.); A. Marissel: Pierre Emmanuel, vers une ópopóe de Salut (Études, 1971. jan.). Rónay György emóció: —érzelem emparelhadas [empareljádas] (portugál 'párosított'): a rímes sorpár elnevezése a portugál költészetben. A cobrától az különbözteti meg, hogy vagy teljesen különáll (pl. epigrammákban), vagy folyamatosan fordul elő, strófatagolás nélküli (deixa) költeményekben, aabbccdd . . . rímkóplettel. Metruma a heróico, mely szabadon váltakozhat hexassilabóval; a 19. századtól egyre nagyobb szerephez ju tott az alexandrino is. Példa a brazil M. Botelho de Oliveirátói, heróicóban: Mint hosszúkásra nyúlott, ferde forma fekszik Maré sziget, körülkarolva Neptuntól, kinek hűséges szerelme gyakorta tartja őt vágyón ölelve, és sokszor nyújtja karjait feléje, hogy úgy tűnik, szépsége gyújtja kéjre. Legfőképp a leíró és a gondolati költészet használta a 17 —19. sz. folyamán. O (—portugál irodalmi formák) Tótfalusi István Empedoklész (Akragasz, Szicília, ma Agrigento, Olaszo., i. e. 483—kb. i. e. 423): görög filozófus. Híres mérnök, orvos, szenvedélyes demokrata. Legendás misztikum övezi életét és halálát, amit lólekvándorlási tanával ő maga is propagál. Az ión bölcselők, Hérakleitosz és Parmenidész tanításaiból merítve, bizonyos elképzelésekben a pithagoreusokéval rokon négyelemes kozmogóniát épít fel. Négy elem (víz, levegő, föld, tűz) keveredéséből tételezi a világmindenséget, s a keveredés változó arányait és mozgását az ugyancsak anyagi jellegű Szeretet ós Viszály hatásainak tulajdonítja. Négy nagy korszakra osztja a világ és az élőlények történetét, úgy, hogy az egyesülések és szétválások ellenére az egészet állandónak tartja. Az anyag megmaradásának tanításában meghaladja elődeinek elképzeléseit; világképe mechanikusabb, mint a naiv dialektika bölcseletében volt, de materialista jellegű. A világegyetemet lapított gömbnek képzeli el, melynek egyik féltekéjót tűz, másikát levegő (sötétség) tölti ki, s középütt helyezkedik el a Föld. Materialista módon igyekszik megmagyarázni az érzetek keletkezését és a gondolkodást is. Peri phüszeósz ('A Természetről') és Katharmoi ('Megtisztulások') c., mintegy 5000 sor terjedelmű, töredékesen fennmaradt tankölteményeit hexameterben írta. Stilusát érzékletes képek, költői lendületű hasonlatok ékesítik. O Töredékek: H. Diels—W. Kranz: Die Fragmente der Vorsokratiker (1. köt., 1956). O Magyarul: 1 vers (Trencsényi Waldapfel I., Görög költők, 1942); Gálffy Zs.: 74 töredék (I. Banu: Korai görög materialisták, 1952); Marticskó J.: 1 részlet (Görög költők antológiája, 1959). O Irod.: W. Kranz: Empedokles (1949); G. Nélod: Empédocle d'Agrigente (1959); K. Reinhardt: Vermáchtnis der Antiké (1960). Falus Róbert emphasis: —emfázis empire: —klasszicizmus 1096