Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 4. Grog–Ilv (Budapest, 1975)
H - Hordynski, Jerzy - Horea, Ion
HOREA tőnk a halódó antikvitásnak nem volt olyan eszköze és érve, mint Vergilius, és fordítva: a korai kereszténység sem sajátíthatta ki oly könnyed természetességgel, mint a IV. ekloga istenes költőjét. Mégis ott volt akár Szent Jeromos, a klasszikusok ellen prédikáló filológusegyházatya, akár a karoling-renaissance képviselőinek olvasmányai között. Ódaköltészete sokban hozzájárult a keresztény -*•himnuszok kialakulásához (Prudentius); megtisztogatott változatában (Horatius purgatus), allegorikus értelmezésében keresztény szerzőnek számított. A mo.-i kereszténység meggyökereztetőinek műveiben: már az Intelmekben, az István-legendákban, majd Könyves Kálmán törvényeiben is rábukkanunk Horatius ismeretének nyomaira. Elsősorban persze nálunk is Horatius Christianusként ('Keresztény Horatius') olvasták, de erkölcsi oktatásra felhasználható szatíráit és leveleit florilegiumok (dictumok) formájában Horatius ethicus ('Az etikus Horatius') ós Horatius satiricus ('A szatirikus Horatius') mivoltában is, hogy évezredes latinságunk századai során majd egyre igazabban Horatius nosterré ('A mi Horatiusunk') akklimatizálódjék. Fordítóinak sorát nehéz lenne összeállítani, még a legnevesebbeké is külön tanulmányt igényelt (Trencsényi-Waldapfel I.). Közülük mégis kiemelkedik Dugonics András, az 1777-ben fellépő deákos iskola triásza (Pájnis J., Baráti Szabó D., Bévai M.), majd Bálóczi Horváth A., Báday G., valamint a magyar fogalmakkal és helynevekkel a latinokat felcserélő Verseghy F., Vitkovits MJ. A sort folytatja Kazinczy, Virág B., Edes G., míg Berzsenyi számára Horatius követendő példává ós ihlető közeggé vált. Ugyanígy eszménye volt A ranyimk, Petőfinek, Babitsnak és József Attilának is. Akárhány horatiusi sor vagy kép fegyver lett a nemzet műveődósóórt, szabadságáért, fennmaradásáért vívott harcban, kódexirodalmunktól kezdve a végvári vitézekig, Zrínyiig, Kazinczyig, Jókai Garanvölgyi Ádámjáig vagy akár Illyés Gyuláig. A kiegyezés után, a hősi lendület megfáradtával mindenesetre költőink is erőtlenebből visszhangozták ezeket a (Berzsenyi szerint) ,,energiás" sorokat, ós a hazai szakkutatás is inkább csak Kerényi Károly kezdeményezése óta „fedezte fel". A bimillenium Horatianum ('Horatius kétezer éve') (1935) fordulatot jelentett: a modern (és igazabb) Horatius-kóp kiformálódását azóta követhetjük nyomon. O Kiad.: F. Klinger: Opera omnia Horati (1959): kommentárokkal: A. Kiessling — R. Heinze-E. Burck: Briefe (1957); Oden (1960); Satiren (1961); kiad., bevezető és kommentárok: Borzsák I.: QuintusHoratius Flaccus, Epistolae (1969); uő: Quintus Horatius Flaccus, Satirae (1972); uő: Quintus Horatius Flaccus, Ódák és epodoszok (1975). O Magyarul: Boros G.: Quintus Horatius Flaccus Satirái (1882); Csengery J.: Horatius Költeményei (í —2. köt., 1922): Horatius noster — Magyar Horatius (1935); Quintus Horatius Flaccus összes versei — Opera omnia (1961). O Irod.: E. Stemplinger: Das Fortleben der horazischen Lyrik seit der Renaissance (1906); G. Pasquali: Orazio lirico (1920); a bimillenium Horatianum évében 1 — 1 tan. (Deáki S., Gaál L., Jirka A., Csengery I., Lakatos L., Lengyel M., Szabó Á , 1935); Kerényi K.: Horatius — Horatianizmus (1936); Th. Zielinski: Horace et la société Romaine (1938); Trencsényi-Waldapfel I.: bevezető tan. Erdődy J. fordításaihoz (1946); W. Wili: Horaz und die augusteische Kultur (1948); E. Fraenkel: Horace (1957); Falus R.: Horatius (1958); Borzsák I.: kísérő tan. (uo.); uő. Descende caelo (AntTan, 1961, 1); uő: bevezető tan. (Quintus Horatius Flaccus összes versei, 1961); Devecseri G.: Verses utószó (uo., 1961); Trencsényi-Waldapfel I.: Klaszszikus arcképek — Horatius (1964); F. Klinger: Studien zur griechischen und römischen Literatur (1964); Borzsák I.: Exegi monumentum (AntTan, 1964, 2 ); Vas I.: Horatius olvasásakor (Megközelítések, Tanulmányok, esszék, 1969); Németh L.: Horatius mester (Európai utas, 1973); Rónay Gy.: Horatius körül (Fordítók és fordítások, 1973). Borzsák István Hordynski [hordinyszki], Jerzy (1919. okt. 18. —): lengyel költő. Polonisztikai tanulmányokat folytatott, irodalmi munkásságából él. O Verseinek témája általában egy-egy konkrét ember, meghatározott helyzet, utazgatásai során szerzett élmény. Bolgár, német, orosz és ukrán versek fordítója. O Főbb művei: W§drówki ('Vándorlások', költ.-ek, 1955); Glowa na pienku ('Fej a tönkön', költ.-ek, 1965). Fejér Irén Horea, Ion (Mezőpete, 1929. máj. 10. —): román költő. Egy ideig a Viata Románeascá c. folyóirat szerkesztője, majd a Román írószövetség titkára volt. 1968 óta a Bománia liter ara c. folyóirat helyettes főszerkesztője. Hagyományos utakon járó költészete a falusi-földműves élet képeit idézi meg, olykor melankolikus hangulattal. O Verseskötete. Poezii ('Költemények', 1956); Versuri ('Versek', 1961); Flori de pápádie ('Pitypangok', 601