Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 5. Im–Kamb (Budapest, 1977)
I (folytatás) - irodalom és zeneművészet
IRODALOM ÉS ZENEMŰVÉSZET kötete. Az egyenest zenének szánt független versek sorát Bembo, Tasso, Quarini nyitja meg (16. sz.). Bartókról írt verset többek között: Illyés Gy., Juhász F., Nagy László, Simonyi I. A leggyakrabban megzenésített költők: Petrarca és Goethe. Következzék még kiegészítésül azoknak az íróknak a hatása, akik személyiségükkel ihlettek zenére. Andersen: balett (Nedbal), szvit (Raasted). Ariosto: nyitány (Ferroni). Balassi B.: opera (Farkas Ö.J, szvit (Petrovics E.). Boccaccio: operett (Suppé). Byron: zenekari művek (A. Bush, Holbrooke,Janssens, Rossini). Casanova: operett (Benatzky), opera (Andreae). Cervantes: kantáta (VAdmirault), operett (J. Strauss). A. Ghénier: opera (Giordanó). Corneille: himnusz (Saint-Saens). Csokonai: vígopera (Kern A.), daljáték (Horváth M.). St. George: kantáta (W. Maler). Girodoux: kantáta (Liebermann). Goethe: kantáta (G. Raphael), szimfónia (H. Eisler), operett (Lehár). Gogol: szimfónia (P. Schenk, Glazunov, Ippolitov-Ivanov). Góldoni: intermezzók (E. Bossi), szvit (H. Wirth). Gryphius: kantáta (Sutermeister). Huxley: variációk (Sztravinszkij). Heath: kantáta (Holst). Hugó: himnusz (Saint-Saens). József Attilának hódol Szervánszky, Jókainak. Horváth D., Joycenak Berio, Kazinczynak. Mosonyi, Kleistnek Wetz. Klopstock: tryptichon (H. Simon), kantáta (Krol). Korner: opera (A. Kaiser, Donaiidy, Weissheimer). Leopardi: kantáta (Mascagni). Madách: szimfónia (Kazacsay). Mallarmé: rögtönzések (Bouléz). Mameli: opera (Leoncavallo), himnusz (Novaro). Manzoni: Requiem (Verdi), gyászinduló (Ponchielli). Milton: opera (Spontini). Musset: szvit (Barraud). Oswald von Wolkenstein: oratórium (Bresgen). Petőfi: opera (Unger E.), szimfónia (Hubay). Petrarca: opera (Granados, Kienlen), nyitány (Járai). Racine: kantáta (Faúré, Genzmer). Ronsard: kantáta (Mauduit), szvit (Milhaud). Hans Sachs: opera (Lortzing: Wagnernél is főalak). Strindberg: szimfónia (Rangström). Tasso: szimfónia (Liszt), kantáta (Duyse). Vergilius: kantáta (Málipiero). Villon ragadta meg S. Dresden, Noelte, Membrée, Sehlbach operai képzeletét; szimfóniát W. Wallace, oratóriumot Kósa Gy., Barrault, balladákat Heiller szerzett. Vörösmarty szimfóniát Járdányi írt, Whitman jegyében W. H. Bell, kantátát Holst. O Ami a két művészet stilushóú egymásra hatását illeti, az kölcsönös, és mindkettő egyaránt függ az általános korbeli tényezőktől. Egyébként korok, műfajok és egyének szerint hol „a költészet lesz engedelmes gyermeke a zenének" (Mozart), hol megfordítva (Gluck: „Ha komponálok, meg akarok feledkezni arról, hogy zenész vagyok!"), hol pedig a két szélsőség középúton találkozik (mint pl. Schumann dalaiban). O Metrikai tanulmányok sűrűn vezetnek a zenei és költészeti ritmika közti közösségekre, kölcsönösségekre. Ezek fő elve: a költészeti főhangsúlyok többsége zenei ütemnek kerül az elejére. Hogy rövid szótaggal kisebb értékű hang, hosszú szótaggal nagyobb értékű hang olvad eggyé: az magától értetődik. (Csak utólagos zenésítésnél fordul elő prozódiai hiba.) Időmértékes versek zenéje általában szaporább ritmusú, hangsúlyos verseké inkább hajlik sima, egyszerű menetekre. Az ógörög zeneelméletből indult ki két kiváló német ritmustudós, R. Westphal a 19. sz. második felében és F. Saran a 19 — 20. sz. fordulója táján. Ennek előnye onnan származik, hogy az ógörög musziké közösségében poézis, ének és tánc egyesült. Az ógörög klasszikus időkből egyetlen zenei emlék maradt csak fenn, Pindarosz Apolló himnusza. Itt a vers metrumából önként következik a zenei páros (kettes tagoltságú) ütem. Meszomédész himnuszai már későiek, a római korból származnak. Bennük a vers metrumából simán következik a hármas tagoltságú zenei ütem. (Itt jegyezzük meg, hogy mind a görög, mind a középkori énekek metrikája, metrikus megoldásai a vershez fűződnek, s így számos vitára adnak alkalmat modern átírás alkalmával.) Az Ősi liturgikus énekek birodalmát a zenei metrika két véglete határolja: 1. a prózaszövegű szavalóén ekek szabadsága, 2. az ambróziánus himnuszok egyenletes (népies) menete. Ugyanezek a szélsőségek végigkísérik a teljes zenetörténetet; szabad metrikára ismert példa az operai recitativo (ennek felelhet meg a magyar paraszti dalok parlando-típusa), kötött metrikára az operai ária (ennek lehet megfelelője a magyar népdal táncra hajló, „tempó giusto" dallamvilága). A trubadúrok énekkultúrája alapozta meg a magasabb európai muzsika formai fejlődését. Kifinomult tánczenénk első mintáinak a provánszi ballade ós estampie mondható. Pl. Vaqueiras (1200 k.) híres táncdalában, a Kalenda mayában nem nehéz felfedezni a hármas és kettes (refrén) metrum szakaszos váltakozását. Hogy a reneszánsz költészet műfajai (strambotto, frottóla, villanella, chanson, rondeau stb.) egyúttal zenei műfajok is, az közhely a kultúra történetében. Itt is hasonló alkatú közösségek szabják meg a zenei szerkezetet, mint a trubadúrénekekben: ahol sorismétlés van a versben, ott frázis (mondat) ismétlődik a zenében. És viszont: 325