Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 8. Mari–My (Budapest, 1982)
M (folytatás) - Mornet, Daniel - Moro, Artur Matvejevics; Afanaszij Oszipov - Moro, César - Morolf-strófa
MORNE az úton', 1928), melyekben leginkább a finn parti szigetvilág sajátos természetiemberi atmoszféráját érzékelteti. Utolsó könyve, Sánger i várldsskymning ('Énekek világalkonyatkor', költ.-ek, 1941), a külső és belső háborús állapotok emberi feltételei ellen tiltakozik megújult, erőteljes hangon. O Egyéb főbb művei: Bytm och rim ('Ritmus és rím', költ.-ek, 1899); Ny tid ('Új idő', költ.-ek, 1903); Sommarnatten ('Nyáréjszaka', költ.-ek, 1916); Lotsarnas kamp ('A révkalauzok harca', nlák, 1917); Offer och segrar ('Áldozatok és győzelmek', költ.-ek, 1918); Inför havets anlete ('A tenger szeme előtt', regényes vázlatok, 1921); Kristina Bjur ('uaz', reg., 1922); Ett liv ('Egy élet', önéletrajzi reg., 1925); Under vintergatan (A Tejút alatt', költ-ek, 1934). O Vál. művei: Lyrik i urvál ('Válogatott költemények', 1936 — 1947). O Gyűjt, kiad.: Samlade dikter ('Összegyűjtött költeményei', 1919). O Magyarul: 1 vers (Hajdú Et., Skandináv költők, 1964); 1 vers (Franyó Z., Atlanti Szél, 1978). O írod.: H. Ruin: Árvid Mörne. Liv och diktning (1946); P. O. Barck: Arvid Mörne och sekelskiftets Finland (1953). Bernáth István Mornet [morne], Dániel (Bourges, 1878—uo., 1954): francia irodalomtörténész, a pozitivista eszmetörténet képviselője. Tanulmányait az École Normálé Supérieure-ön végezte, 1919 ós 1948 között a Sorbonne professzora volt, szerkesztésében jelent meg a francia irodalomtörténetírás legrangosabb folyóirata, a Bevue d'histoire littéraire de la Francé. Módszerét G. Lansontól tanulta, kutatásaiban döntő szerepet játszott a tanulmányozott korszak eszmei arculatának feltárása, ami azért is fontos volt, mert a 18. sz. állt kutatásai középpontjában. Legfontosabb művei: Le sentiment de la natúre en Francé de J. J. Rousseau á Bernardin de Saint-Bierre ('A természetérzés Franciaországban J. J. Rousseautól Bernardin de Saint-Pierre-ig', 1907); Le romantisme en Francé au XVIIIe siécle ('A romantika Franciaországban a 18. sz.-ban', 1912); Histoire de la littérature et de la pensée frangaise ('A francia irodalom és gondolat története', 1924); La pensée frangaise au XVIIIe siécle (A francia gondolat a 18. sz.-ban', 1926); Les origines intellectuelles de la Révolution frangaise ('A francia forradalom szellemi forrásai', 1933); Rousseau, Vhomme et Voeuvre ('Rousseau, az ember ós műve', 1950). Nevéhez fűződik Rousseau Új Hóloíse-ának szövegkritikai kiadása (1925). Fodor István Moro, Artúr Matvejevics (írói nóv); Afanaszij Oszipov (családi nóv); (Arhangelszkije Kljucsi, 1909 — ): szovjet erzemordvin költő. A korán árvaságra jutott parasztfiú Kalinyin személyes közbenjárására Moszkvában folytathatta tanulmányait. Közvetlen tanúja volt a húszas évek irodalmi életének, Jeszenyin és Majakovszkij társaságában is többször megfordult. A részben Moszkvában (másrészt Mordóviában és egyebütt) megszülető mordvin nyelvű irodalom megalapítóinak egyike. A harmincas években vette föl kifejező írói nevét, amelynek jelentése anyanyelvén: ,,ónek". Költői munkássága mellett művészettörténeti tanulmányokat folytat, hatalmas tényanyag birtokában írja monográfiáját népe világhírű szobrászáról, Sz. Erzáról. A ma is Moszkvában élő költő és tudós életművét a bátor szókimondás, az őszinte ós szokatlanul éles kritikai hang teszi figyelemreméltóvá. O Főbb művei: Furgenyeny zerty ('A vihar dörgése', versek, 1931); Kenjardoma ('Öröm', versek, 1964); Erva lomanyenty uli morozo ('Minden embernek saját dala van', versek, 1970). O Oroszul: Vetka duba vekovogo ('A százados tölgy ága', versek, 1968). O Magyarul: 3 vers (Hajdú H., A szovjet költészet antológiája, 1955); 1 vers (Bede A., ISz, 1973, 9); 1 vers (uő, Medveónek, anto., 1975); 1 vers (uő, Alf, 1980, 8.). Domokos Péter Moro [moro], Cósar (Lima, 1903—uo., 1956): perui költő. Életének nagy részét Párizsban töltötte, főként franciául írt. A szürrealista líra művelője. Versei csak halála után kezdtek ismertté válni hazájában. Alakját M. Vargas Llosa tette halhatatlanná A város és a kutyák c. regényében. Válogatott verseit Vuelta a la otra margen ('Visszatérés a másik oldalra') címmel 1970-ben adták ki Limában. Egyik legszebb verse József Attilára emlékeztető képekkel idézi fel a kedves alakját: Lettre d'amour (Tótfalusi I., Szerelmes levél, Szobor a tengeren, anto., 1976). Máshol a múlt és a jövő, a halál elvont problémái foglalkoztatják. O Magyarul még: 2 vers (Tótfalusi I., Szobor a tengeren, anto., 1976). Inotainé Bonifert Mária Morolf-strófa; Morolfstrophe: a közópfelnómet epikus költészetben kialakult strófaszerkezet. Alapformájában öt sorból áll; a negyedik sorban 3, a többiben 4 hangsúlyos szótag van. A negyedik sor rendszerint csengő (klingend), vagyis nőzárlatú, a többi pedig teljes (volt), vagyis hímzárlatú. A strófa felépítése: egy páros rímű egységre egy Waisen-tercina következik; rímképlete tehát: a ab xb . El-612