Szilágyi Ferenc (szerk.): Csokonai Vitéz Mihály: Költemények 4. 1797-1799 - Csokonai Vitéz Mihály összes művei 4. (Budapest, 1994)
Jegyzetek
kenti az: Egy tulipánthoz megírására.” (Matthisson hatása irodalmunkra. EPhK. 1891: 237. 1.) S a halvány motívumrokonságon túl valóban nem tételezhetjük föl Matthisson hatását a vers keletkezésében. A későbbi tanulmányok főként a költemény verstani erényeivel, Csokonai formaművészetével foglalkoztak. így idézte Haraszti az 1. vsz.-ot (bár voltaképp a LD.-beli változatot) Csokonai verstani változatosságának példái között (275. I.), külön magyarázat nélkül. Babits Mihály, aki már 1917-ben fontos verstani megfigyelést tett a költeményről (Irodalmi problémák. Bp., 1917. 280. 1.), később mint a magyar költészet egyik mintadarabjáról szólt róla: „Csokonaitól néhány jelentéktelen darab szerepel [az Insel-Verlag Anihologia Hиngarica-jában] pl. a Szeplő. Hiányzik azonban a Miért ne innánk? s az Egy tulipánhoz, Csokonai játékos művészetének ez édes gyermekei.” (Nyugat. 1923/1, 395. 1.) József Attila 1937-ben egész tanulmányt szentelt a költemény verselésének a Szép Szóban (ld. Ütem és fogalom. József Attila összes müvei. III. Bp., 1958. 269—271. L), ahogy később Nemes Nagy Ágnes is, aki megkockáztatta azt a föltevést, hogy eredetileg az első két sor született meg a költő képzeletében a 2. sor rímszavával, a tulipánt-ta\, amely azután a versnek is címadója lett: „Hogy mi jut eszébe a költőnek legelőször egy leendő, egy megírandó versből, az nagyon jellemző, de nehezen kitapintható szellemi mozdulat. Mindnyájan tudjuk, a vers szinte mindenből kiindulhat, egy képből, egy szókapcsolatból, rímből, ritmusból, vagyis a »téma« és a nyelvi elemek bárhol, bármiben előállható, gyors cserebomlásából. Mégis úgy gondolom, hogy az »első sor«-nak kitüntetett helye van a versindító lehetőségek között. Különösen, ha rövid versről, egyszerű szerkezetről, ómódi szóval dalformáról van szó. Azt hiszem, belenyugodhatunk, hogy a dal — rendszerint — a kezdetén kezdődik. Nyugodtan tételezem fel tehát, hogy a Tartózkodó kérelem is az első két sorával kezdett el vers lenni, ez a két sor egyszerre és magától értetődően szakadt ki a szerelem-témakörből, olyan lendülettel, minőségében olyan cáfolhatatlanul, ahogy azt a legjobb verskezdetek teszik. Hozzáfűzöm ehhez második — később bizonyítandó — feltevésemet: Csokonainak ekkor még sejtelme sem volt róla, hogy ionicus a minore jutott az eszébe. [... ] De térjünk vissza ahhoz a kitalált és eléggé el nem ítélhető szcénához, amikoris a költő éppen tollát rágja a még el nem készült vers fölött. Mennyi is van belőle? A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt.---------tulipánt. Ez az a pillanat — mivel már a versszak pillérei állnak —, mikor a költő jónéhányszor mormolja el a kész anyagot, hogy a kiegészítő részek folyamatosak legyenek. Kiegészítő részek, mondom, mert ezt a versszakot már nehéz 271