Szilágyi Ferenc (szerk.): Csokonai Vitéz Mihály: Költemények 4. 1797-1799 - Csokonai Vitéz Mihály összes művei 4. (Budapest, 1994)
Jegyzetek
Csokonai ebben a nehéz formában nemcsak versenyre száll Földivel, hanem meg is tetézi a nehézségeket: önálló 8 és 7 szótagból álló négyes strófákat szerkeszt, a hím és nórímek bravúros megkülönböztetésével. Hímrímként 6 közül 4 esetben egytagú szót alkamaz; — amit még 1803-ban is legszebbnek tart. (HG. II: 755. 1.) Arra szintén gondosan ügyel, hogy ezek az egytagú rímek különféle szófajtákhoz tartozzanak.” (It. 1953: 450. 1.) v.ö. Alf. 1963/ 11: 69—70.1.) Szólt a vers formájáról Веке Albert is Földi János esztétikájával foglalkozó tanulmányában: „Itt Csokonai az egyik legnehezebb antik metrumot: az ionicus a minorit rímelte meg u.n. »Asszonyi és férjfiui« rímekkel. Az egyszótagos rím a férjfiui, a kétszótagos rím pedig az asszonyi. (Ez az elnevezés is Földitől származik.)” (Alf. 1955/1—2: 89. 1.) Képes Géza a vers ritmusában perzsa hatást keresett, nevezetesen Háfiz hatását, megállapítva, hogy ez a versmérték a görögben is perzsa eredetű: „E versben hangsúlyos, magyar ritmusú verset láttak mindaddig, míg József Attila, aki nagy Csokonai-rajongó volt, rá nem mutatott arra, hogy nem tarthatjuk hangsúlyos ritmusúnak, mert akkor tizenkét sor közül nyolcban »rossz helyen van a sormetszet«, ami Csokonainál teljes lehetetlenség. [... ] József Attila nem nevezte meg ezt a ritmusváltozatot, Csokonai feljegyzéseiben viszont megtaláljuk ennek a ritmusváltozatnak a sémáját, az arab és perzsa versmértékek ismertetésénél. (Természetesen, latin elnevezéseket találunk a ritmusváltozatok mellett, de teljesen világos, hogy arab és perzsa versmértékeket tárgyal itt, Jones nyomán, Csokonai!) A versmértéknek arab neve (a perzsák is így nevezik): ramal — ez egyike Háfiz legkedveltebb versmértékeinek: különösen szerelmi ghazaljaiban alkalmazza. A Hafiz sírhatnia című Csokonai-vers is, az eddig elmondottakon kívül, azért hat tökéletes háfizi műnek, mivel két anakreoni sor összekapcsolása tökéletes arab— perzsa versmérték: a muzári, amely szintén kedvelt versmérték Háfiznál. Nagyon valószínű, hogy ez a versmérték a görögben is perzsa eredetű, Kis-Azsián át jött be Görögországba.” (Háfiz és Csokonai. FK. 1964: 404— 405. 1.) Julow Viktor szintén kiemelte a költemény verstani bravúrját: „Olyan bravúrokig jut el, mint a hangsúlyos nyolcas-hetes kombinációinak a nehéz és ritka ionicus minoréval való párosítása, amelyből aztán az Egy tulipánthoz csodálatosan gazdag, telt vers-muzsikája születik.” (MIrT. III, 223. 1.) Majd idézett tanulmányában Nemes Nagy Ágnes foglalkozott részletesen a vers fomájával, Babits megállapításából kiindulva, s kifejtve már bemutatott alkotáslélektani föltevését a vers megszületéséről. A fölvetett gondolatot, hogy ti. Csokonai a megszületett két sor „mormolása közben” vette észre ,,a jól hallható ütem mögött megbúvó metrumot”, így folytatta tovább: „Ekkor, éppen ekkor vette észre az ősi nyolcasban kísértő ionicus a minorét. Mivel merem megtámogatni ezt a képtelen feltevést? Egy eltűnt cezúrával. Az ősi nyolcas, az ősi hetes cezúrája eltéveszthetetlen. Alig van magyar fül — nemcsak költői fül —, amelyik észre ne venné. Ha a Tartózkodó kérelem 18* 275