Szilágyi János: A Népszava irodalompolitikája 1919 és 1929 között - Irodalomtörténeti füzetek 96. (Budapest, 1979)
A Népszava és a szociáldemokrata irodalom
csaknem mind a proletárélet nyomorúságáról panaszkodtak; az elbeszéléseknek mindjárt az első soraiban vért hányt az ágyban fekvő gyerek, éhes volt, és az anyja nem adhatott neki egy darab kenyeret sem, mert nem volt a háznál. Vannak ilyen esetek és helyzetek, ez igaz. De szakadatlan írásuk, illetve olvasásuk nem ernyesztő-e? Ez a kérdés merült fel bennem. Nem kellene-e valami erőt is fölfedezni a proletárban? Nem lett volna-e célszerű a proletárnak a maga módja szerint való örömeiről írni, vagy a harci elszántságáról? Erről tűnődtem, és néha kísérleteztem is ilyen írással.”5 E „nyomorirodalom” túlsúlya a 20-as évek további időszakában is megmaradt. Csak a fennálló helyzet regisztrálására törekedve elhomályosította az osztályharc küzdelmeinek élességét, nem mutatott kiutat, nem tárta fel sem a munkásság, a tömegmozgalmak erejét, sem az élet teljességét. Mindez végül is leszerelő, gyengítő hatású volt, s gátolta a forradalmi ideológia, a forradalmi mozgalom erősödését. Bár a 20-as évek második felétől — a szociáldemokrácia irodalompolitikájának javulása folytán — a szociáldemokrata írók monopolhelyzete csökkent, a reformista mozgalom vonzásának kis mértékét mutatta, hogy a 20-as évek végére is alig változott a szociáldemokrata írócsoport összetétele. Farkas Antalt, Peterdi Andort, Várnai Zsenit és Szakasits Árpádot tekintették a legjelentősebb írónak, Barabás Gyula, Bodrogi Zsigmond, Gyagyovszky Emil, Keleti Márton, Tuba Károly, Vanczák János és Várnai Dániel tartozott — néhány kevéssé jelentős fiatal íróval együtt - még ide.6 5 Nagy Lajos: A menekülő ember. 1914-1934. Bp. 1956. 237. 6 A szociáldemokrata írók .ekkori helyzetét és jelentőségét röviden értékeli Szabolcsi Miklós József Attila-monográfiájában. Mint írja, az 1920- as évek elején a szociáldemokrata párt körül tömörült írók nem voltak elsődlegesen jelentősek. A szociáldemokrata írói csoportnak önállóbb, igényesebb fellépése 1924-1926 körül következett be. (Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése. Bp. 1963. 557.) 150