Szilágyi János: A Népszava irodalompolitikája 1919 és 1929 között - Irodalomtörténeti füzetek 96. (Budapest, 1979)

A Népszava és a forradalmi szocialista irodalom

Sándor ezt az elbeszélését 1923 elején írta. Révész Béla tanácsára az eredeti Őszi reggel címet Őszi reggel Beóciában címre változtat­ták, a szövegbe is mindenütt utólag került be a „Beócia” szó, hogy az elbeszélésbe kevésbé lehessen belekötni. Az írás megjele­nése után a szerkesztőség sok elismerő levelet kapott az olvasók­tól, a novellának műsoros előadáscáron való későbbi felolvasását azonban nem engedélyezte a rendőrség.8 Az ekkor közölt elbeszélések között feltűnő a szovjet emigrá­cióban élt Karikás Frigyes Az öreg Lavrov című írása. Egy öreg orosz katonáról szólt, aki megszöktet egy osztrák hadifoglyot, vállalva a súlyos büntetést is.9 A kommunista Karikás Frigyes elbeszélésének megjelentetése azonban kivételes eset volt. Forradalmi szemléletű szépirodalmi írások időnkénti közlésén kívül a Népszava kritikákkal, könyvismertetésekkel is segítette a forradalmi irodalom kibontakozását. József Attila első verses­­kötetéről, a Szépség koldusáról — a Világ című napilapon kívül — csak a Népszava írt elismerő bírálatot.10 11 * A kötetet Nyigri Imre 1923 januárjában így méltatta: „Az ifjú poéta megérdemli, hogy megértéssel álljunk melléje. Bár sok a naivitás és modorosság a verseiben, de egynéhányból kiérződik a külön utakat kereső len­dület. A közös nyomorúságokat és fájdalmakat szemlélő fiatal harcos erőteljes elszántsággal áll azok sorába, »kik nem tudjuk, mi az, vígan élni és mostan vashittel, jó bátorsággal sorsunk akarjuk fölcserélni« ... Olyan körülményeket kívánunk József Attilának, amelyek között beválthatja a hozzá fűzött várakozást.”11 Ezek­ben az években a lap még nem közölte József Attila verseit, csak később, a 20-as évek második felében. 8 Gergely Sándor szóbeli közlései. 9 N„ 1924. V. 25.2-3. 10 L. erről Szabolcsi Miklós Fiatal életek indulója. József Attila pálya­kezdése c. művét. Bp. 1963. 417. 11 ny. i. [Nyigri Imre]: „Szépség koldusa”. (József Attila versei.) N., 1923.1. 27. 6. 172

Next