Szilágyi János: A Népszava irodalompolitikája 1919 és 1929 között - Irodalomtörténeti füzetek 96. (Budapest, 1979)
A Népszava és a forradalmi szocialista irodalom
Magyarországon élt jelentős forradalmi írók közül csak alig egykettő volt olyan, aki nem szerepelt műveivel. A magyarországi forradalmi szocialista irodalom kialakulását, megerősödését jelentős mértékben segítették a külföldi forradalmi szocialista irodalmak, s az emigrációban élt magyar forradalmár írók is. De mint ahogy a külföldi forradalmi irodalmakban sem érvényesült egységesen és azonosan a forradalmi jelleg — az utópisztikus elképzelésektől az anarchikus lázadáson keresztül a tudatos forradalmárságig váltakoztak az állásfoglalások —, a magyarországi forradalmár írók álláspontjaiban is jelentős különbségek mutatkoztak. A 20-as évek második felében a Népszavában szereplő írók közül elsősorban Nagy Lajos, rajta kívül Gergely Sándor és az ekkori Kodolányi János jutott legtovább a forradalmi tudatosság terén, a túlnyomó többség még az anarchikus lázadóból a tudatos forradalmárrá válás útján járt. Ilyen magatartás jellemezte ezekben az években a pályakezdő József Attilát, Illyés Gyulát, Gereblyés Lászlót, Zelk Zoltánt, Radnóti Miklóst és másokat is. A szociáldemokrata sajtónak a forradalmi szocialista írókat támogató tevékenységét tárgyalva figyelembe kell venni, hogy a 20-as évek második felében még mindig igen kevés fórum volt, amely helyet adott volna a forradalmi írók alkotásainak. A 20-as évek első felének néhány kisebb folyóiratán (Magyar írás, Kékmadár) kívül az évtized közepéig tulajdonképpen egyetlen ilyen magyarországi sajtótermék — különösképp napilap - sem volt. (A 20-as évek legjelentősebb baloldali folyóirata, a kommunista 100% csak 1927 második felében indult.) Mindez fokozott súllyal veti fel a Népszavának - a magyar munkásmozgalom egyetlen legális napilapjának- felelősségét és mulasztásait: azt, hogy a Népszava csak időnként s csak igen korlátozottan támogatta a magyar forradalmár írók munkásságát. E forradalmár írók — s a forradalmi eszmék és művek terjedése - szempontjából kétszeres veszteség történt. Nem alakulhatott ki rendszeres, szoros kapcsolat köztük és a Népszava munkásolvasóinak viszonylag széles tábora között, s az írók súlyos anyagi problémái is csak kevéssé 175