Szilágyi János: A Népszava irodalompolitikája 1919 és 1929 között - Irodalomtörténeti füzetek 96. (Budapest, 1979)
A Népszava és a forradalmi szocialista irodalom
enyhültek. Pedig műveiknek gyakoribb közlésével a Népszava szemléletileg s művészi kifejezési formák tekintetében is egyaránt gazdagodott. A régi naturalista szociáldemokrata írások mellé felsorakoztak korszerűbb, forradalmi művészi törekvéseket tükröző művek. Nagy Lajos, Gergely Sándor, Kodolányi és mások munkásságával az expresszionizmus, majd József Attila, Illyés Gyula és mások műveivel a szürrealizmus jelentkezett a Népszava addig jobbára hagyományos stílusirányzatokat képviselő hasábjain. A lap konzervatívabb gondolkodású szerkesztői és olvasói ugyan idegenkedtek e művészi újításoktól, az avantgardista törekvések mégis egyre inkább terjedtek Magyarországon — a szocialista realista irodalom kialakítása felé is utat törve. E folyamat erősödéséhez — akarva, nem akarva — a Népszava is hozzájárult.18 A forradalmár írók alkotásainak közlése azonban a 20-as évek második felében sem volt állandó, s még kevésbé volt minden időszakban azonos mértékű. Leggyakrabban 1925-26-ban — a forradalmi mozgalmak erősödésének kezdetén — kaptak helyet ilyen írások a lapban. Ekkor kezdett ismét rendszeresen szerepelni itt Nagy Lajos, s jelentkezett első verseivel József Attila. Állandó munkatárssá vált Gergely Sándor, Kodolányi János, néhány versével helyet kapott a népi forradalmárként indult Erdélyi József. Rajtuk kívül Gereblyés László, Enczi Endre, Lakatos Péter Pál, Gró Lajos és mások lázadó forradalmi írásai szerepeltek a lapban. Ezekről az évekről írta egyik cikkében Szakasits Árpád, hogy a börtönből való szabadulása után a Népszavánál új, forradalmi írókkal találkozott. „Fiatal írókkal és költőkkel, akik napról napra ellepték a szerkesztőség folyosóját, hangos vitákba merül ten az izmusokról... Valami újat kerestek, s hozták a verseiket, novelláikat és — az éhségüket. Nekem kellett birkóz-18 Minderről részletesebben 1. A magyar irodalom története 1919-től napjainkig c. mű egyes fejezeteit. - L. továbbá: Az expresszionizmus c. kötetben (Bp. 19672.) Koczog Ákos bevezető tanulmányát (104-109.), A szürrealizmus c. kötetben (Bp. 1968.) Bajomi Lázár Endre bevezető tanulmányát. (111-113.) 176