Szilágyi János: A Népszava irodalompolitikája 1919 és 1929 között - Irodalomtörténeti füzetek 96. (Budapest, 1979)
A Népszava és a forradalmi szocialista irodalom
Mindez a szélesebb körű tájékozódás igényét, a szocialista próza különféle szintű támogatásának törekvéseit mutatja. Kár, hogy a konzervatív-reformista erők túlsúlya folytán ez az irányvonal kevéssé tudott kibontakozni, továbblendülni a 20-as években. A forradalmi költészet a Népszavában A szocialista prózához képest nagyobb mértékben támogatta a 20-as években a Népszava a korabeli magyar forradalmi szocialista költészetet. Ezt elősegítette az is, hogy a forradalmi költészet Magyarországon előbb jelentkezett, gyorsabban fejlődött, mint a forradalmi próza, másrészt — a terjedelmi kötöttségek miatt — előnyösebb helyzetük volt a rövidebb szövegű verseknek. A magyar forradalmi szocialista költészet támogatása szempontjából a Népszava legjelentősebb irodalompolitikai tette József Attila verseinek közléséhez kapcsolódott. 1924 és 1929 között összesen 42 József Attila-vers és 1 versfordítás jelent meg a Népszavában. A lap első ízben 1923 jauárjában írt a költőről. Nyigri Imre már említett bírálatában elismerő szavakkal méltatta a Szépség koldusa című kötetet.1 Első versével József Attila 1924 májusában jelentkezett a szerkesztőségben. 19 éves volt, írásai a vidéki lapokon kívül megjelentek már a Nyugatban, a Pesti Naplóban, a Magyarországban, Az Estben és másutt. A Népszavánál történt jelentkezésére az akkori irodalmi rovatvezető, Szakasits Árpád így emlékezett vissza: „Egyszer fiús képű, kedves beszédű fiatalember jött be hozzám. Úgy néztem, diák lehetett. Csillogó, okos tekintetű szemével rám nézett, s mondta: verseket hoztam, s ide küldtek Önhöz. - Verseket? — kérdeztem fanyarul. — A soknál is több van belőlük. 1 ny. i. [Nyigri Imre]'. „Szépség koldusa”. (József Attila versei.) N., 1923.1. 27. 6. 192