Szilágyi János: A Népszava irodalompolitikája 1919 és 1929 között - Irodalomtörténeti füzetek 96. (Budapest, 1979)
A Népszava és a forradalmi szocialista irodalom
Nyugatban s egyes budapesti napilapokban/ A visszaemlékezés egészéhez pedig annyi fűzhető hozzá, hogy nem mindenki s nem mindig fogadták József Attilát a Népszavánál olyan szeretettel, megbecsüléssel, mint ahogy Szakasits Árpád emlékező cikke írta. Révész Mihály — a lap másik akkori munkatársa — ugyancsak arra emlékezik vissza, hogy József Attilát a Népszavánál tárt karokkal fogadták, s minden versét közölték. Révész Mihály emlékezete szerint József Attilának a Népszavával politikai-ideológiai nézeteltérése sem volt.3 4 A költőnek nagy megbecsültségére emlékezik vissza a lap egy harmadik akkori munkatársa: Barabás Gyula is. Eszerint József Attilát szerették, a szerkesztőség minden kéziratát lehozta, verseiért rögtön kapott pénzt, s magasabb honoráriumot kapott, mint más költők. Zelk Zoltánnal és Erdélyi Józseffel együtt a legkülönbnek tartották a fiatal költők között, a 20-as években semmi konfliktusa nem volt a lappal.5 Az eddigiekkel szemben áll Nagy Lajos véleménye, aki 1955 áprilisában arról írt, hogy József Attila itt is csak négy-öt pengőt kapott egy-egy verséért. „A Népszavánál ugyanazt az aprópénzt kapta - írta Nagy Lajos -, amit a lap tucatversírói... Hogy József Attila nagy költő, ezt a Népszavánál senki nem ismerte fel.”6 Hasonlóképpen vélekedett emlékezésében Tersánszky Józsi Jenő. Mint írta, József Attila az Otthon-körben mutatta neki, hogy milyen nyomorúságos összeget kapott egy verséért a szerkesztőségtől, s panaszkodott és dühöngött, hogy két másik nagyon jónak érzett versét visszaadták neki. Én megjegyeztem — írta Tersánszky—, hogy a Népszavának kötelessége volna olyan költőt, mint József Attila, rendes havi jövedelemhez juttatni. 3 L. erről József Attila összes művei (továbbiakban: ÖM). Bp. 19552. Jegyzetek. I. köt. 366-384. 4 Révész Mihály szóbeli közlése. 5 Barabás Gyula szóbeli közlése. 6 Nagy Lajos: József Attiláról. József Attila emlékkönyv. Szerk.: Szabolcsi Miklós. Bp. 1957. 378. 194