Szilágyi János: A Népszava irodalompolitikája 1919 és 1929 között - Irodalomtörténeti füzetek 96. (Budapest, 1979)
A Népszava és a forradalmi szocialista irodalom
époszai József Attila versei.” A kritikus csak az „erőltetett virtuskodástól” óvta a költőt.10 Nyigri írt a Nincsen apám, se anyám című kötetről is 1929 májusában. József Attila — hangsúlyozta - mindig a szegényekkel érzett együtt, s ezekről szól verseiben. Költészetében melegség, jókedv, báj és derűs szemlélet érvényesül. Nyigri ezután olyan véleménynek adott hangot, hogy József Attila néhány kiváló verset írt már, de még nem találta meg önmagát. Kacérkodik a nyugatos „differenciáltság” zsákutcájával, így sokszor csak eredetieskedő. Pedig — tette hozzá a cikkíró — „az ifjak között... ő a legtöbb reménység jogos várományosa. Csak meg kell maradnia önmaga mellett”.11 E kritikákból is kitűnik, hogy a szociáldemokrácia többékevésbé elismerte József Attila nagy tehetségét, a szocializmushoz, a proletariátushoz való hűségét. Verseinek lázadó hangját, forradalmi mondanivalóját azonban kisebb örömmel fogadták, s kifogásolták modern kifejezésmódját is. Verseit gyakran vonakodva-vontatva közölték, s számos jelentéktelen, reformista-naturalista költő szívesebben fogadott, gyakrabban szerepeltetett személy volt, mint ő.12 r 10 (ny. i.) [Nyigri Imre]: „Nem én kiáltok.” József Attila verseskönyve. N„ 1925.IV. 23. 2-3. 11 Nyigri Imre: „Nincsen apám, se anyám”. József Attila verseskötete. N., 1929. V. 29. 9. 12 Föveny Lászlóné 1953-ban megjelent József Attila-tanulmánya szerint a költő 1924 óta volt tagja a szociáldemokrata pártnak, de már szinte gyerekfejjel vitába szállt a lap egyes cikkeivel, s egyre jobban átlátott a szociáldemokrácia hazugságain. Másutt - az 1920-as évek végének időszakát tárgyalva - a szerző arról ír, hogy József Attilának még mindig csak a szociáldemokrata párttal volt kapcsolata. Vezetőiről és a Népszaváról azonban már Párizsban úgy vélekedett, hogy ezek a burzsoáziával való megegyezés politikáját képviselik. Egy haza küldött levelében megírta - említi a tanulmány szerzője -, hogy a Népszavát opportunista szennylapnak tartja. (József Attila. Bp. 1953. 47., 57.) - E tanulmány - a helyes megállapításokon túl - az akkori hibás szemléletet is tükrözi. Egyrészt a szociáldemokrácia és a Népszava egészét jobboldali-opportunista irányúnak 196