Szilágyi János: A Népszava irodalompolitikája 1919 és 1929 között - Irodalomtörténeti füzetek 96. (Budapest, 1979)
A Népszava és a forradalmi szocialista irodalom
a Gyémánt, a Karácsony, a Jut most elég virág és a Magyar Alföld dmű verseket hozta a lap. József Attila verseinek közrebocsátásával a Népszava fontos feladatot töltött be olyan szempontból is, hogy a munkásmozgalom résztvevőivel, a munkástömegekkel megismertette József Attila költészetét. E versek a munkásság sorai között a Népszaván keresztül válhattak leginkább ismertekké, így hathatott a költő leginkább, legszélesebb körökben eszméivel s műveivel. Ezért volt fontos az is, ha a Népszava másod- vagy harmadközlésként hozott József Attila-verseket. Azonban a lapnak éppen a munkásmozgalomban betöltött kivételes helyzetéből következően váltak fokozottakká a József Attilával szemben való mulasztások és hibák: költészetét néma szükséges mértékben támogatták, verseit gyakran csak vontatva-vonakodva jelentették meg. Mindez a szerkesztőség reformista irányvonalából, irodalomkritikai hiányosságaiból következett. Pedig József Attila versei nemcsak a mai olvasó szemével magaslottak ki az akkori átlagos versek közül; költői erejük, eredetiségük, üdeségük folytán mindenféle irodalmi ítéletnek előnyben kellett volna részesítenie őket. Egész versterméséhez képest a Népszava viszonylag keveset tett József Attila támogatása, költészetének terjesztése, a szocialista irodalom támogatása és terjesztése terén. Alapvetően keveset változott a helyzet 1929 után is. Ekkor — 1936-ig- ugyan további 21 József Attila-verset jelentetett meg a szerkesztőség (köztük olyan nagy költeményeket, mint a Favágó, az Ady emlékezete, az Anyám, majd a Mondd, mit érlel, A város peremén, az Elégia, a. Vigasz és a Mama című verseket), azonban sem a közlések rendszeressége, sem a versek forradalmi tartalmának vállalása tekintetében nem töltött be példamutató szerepet. József Attila nagy forradalmi verseinek legtöbbje részint kötetben jelent meg először, részint kéziratban maradt. A szociáldemokrata párt mulasztásai között kell említeni, hogy nem vállalkozott József Attila versesköteteinek kiadására sem, ezeket a költő főleg saját és barátai filléreiből jelentette meg. A 20-as években csak a Szakasits Árpád szerkesztette, Harcos 198