Szilágyi János: A Népszava irodalompolitikája 1919 és 1929 között - Irodalomtörténeti füzetek 96. (Budapest, 1979)
A Népszava és a forradalmi szocialista irodalom
énekek című antológiában jelent meg 6 József Attila-vers (A legutolsó harcos, A gondolkodó szonettje, A számokról, Kövek, Lopok között szegényember és a Tüntetés), s 1936—37-ben két Népszava-naptárban egy-egy József Attila-vers. A szociáldemokrata párt és a Népszava József Attila korszakos jelentőségét - s ezt is szelídített, némiképp „szociáldemokratizált” formában - csak a költő halála után, a 40-es évek elején kezdte felismerni. Ekkorra szociáldemokrata rendezvényeken, pártkiadványokban is a korábbinál nagyobb szerepet kapott József Attila költészete. * A 20-as évek második felében a Népszava — József Attila mellett— gyakrabban-ritkábban helyet adott a fiatal forradalmi költőgeneráció több más jelentős alakjának is. A legkorábban jelentkezők egyike volt a népi-forradalmár költőként indult Erdélyi József. 1924 májusától 1926-ig 6 versét közölte a szerkesztőség. Közülük az első, az Üzenet lázadó, forradalmasító hangon szólt a szegényparasztság sorsáról, így tematikailag is újat jelentett a szociáldemokrácia általános szemléletéhez képest. A versben egyszerű, keresetlen kifejezésmód érvényesült.1 4 Egy másik, 1924 novemberében megjelent Erdélyi-vers, a Jelenés a háborúban szenvedő katona sorsát elevenítette meg, akinek mindig csak előre kell mennie, s nem szabad gondolnia a kiömlő vérre.14 15 Háborúellenes, antimilitarista vers volt a Rokkant világ és a Császárkörte is, ezek is a háború okozta szenvedésekről, tömegeket nyomorító hatásáról szóltak.16 Az alul levők lázadását fejezte ki a Cselédek virágoskertje is. A költő szavaival: a falusi nincsteleneknek csak beléndek, bódító maszlag, üröm, kutyatej és keserű-14 N., 1924. V. 8.6. 15 N., 1924. IX. 23. 7. 16 N., 1925. XI. 1. 13.;N., 1925. XI. 8.2. 199