Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
V. A trochaikus versek
rin, versformája a szonett! József Attila költői gyakorlatában az időmértékes vers, ha Babitshoz mérten mutat is lazulást, ha él is további licenciákkal, még mindig jambusvers, trocheusvers, a hagyományos értelemben. De nemcsak az. József Attila az örök talajon alkotott új ritmikát. Párizsban megismerkedett ugyan az anarchizmussal, de ez csak átmeneti nyomokat hagyott lírájában. Szabad verseit is csak tanulóévei alatt írta. Lírájában az expresszionista szerkesztésmód és a szürrealista képalkotás ugyanúgy a magyar valóság érzékeltetését szolgálja, mint a „népdalok tónja”, a puritán egyszerűség, csakúgy, mint Babits vagy Kosztolányi technikai virtuozitása. Ahogy a társadalmi, politikai, gazdasági jelenségeknek a marxizmus szigorú logikájával jelölte ki helyét az egészben, úgy a nagy művészek arányérzékével ötvözte verseit magyar hagyományból és európai modernizmusból. A Téli éjszaka egyes sorait Arany János (Hazatér a földmíves. Nehéz minden tagja a földre néz . . . egyre nehezebb tagjaival, egyre nehezebb szerszámaival), másokat pedig Baudelaire (Csengés emléke száll. Az elme hallja) is szívesen vállalta volna, de a vers egésze József Attila, amint Goethe is csak önmagához hasonlított, bár alakját apjától, kedélyét anyjától, érzékiségét szépapjától örökölte (Vom Vater hab ich die Statur . . .). Már Arkhilokhosz felismerte, hogy mennyire alkalmasak a gyors jambusok a gúnyos hang aláfestésére. A jambussal szemben a trocheus lassúbb, méltóságteljesebb ütem. Földi János találóan nevezte a jambust szökőnek,29 Fogarasi pedig lejtinek a trocheust.30 A két lejtés különbözősége jól megfigyelhető például a Himnusz és a Szózat egybevetésén. Szép példákkal illusztrálja ezt Fónagy Iván.31 (Az ilyen „törvények” természetesen mindig viszonylagosak. Ellenvéleményeket és ellenpéldákat is tetszés szerint sorakoztathatnánk fel.) A jambikus, illetőleg trochaikus sornak gyorsaságát, hangulatát egész sor tényező alakítja. Jelentősen befolyásolják a ritmust a gondolati és érzelmi motívumok, ettől függően a sorok hangtani összetétele. „Számolnunk kell a sor hosszával, a verslábak számával, páros vagy páratlan voltával, a hangsúlyos szótagok számával és elhelyezkedésével, a hímnemű és nőnemű szóvégződéssel, a strófaszerkezettel, a rímek elhelyezkedésével 29 Földi János: A versírásról. Bp. 1962. 30 Fogarasi János: i. m. 31 Fónagy Iván: A költői nyelv hangtanából. Bp. 1959. 125—127. 169