Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
VII. A szonettek
rokonképét idézi: a munkabér, a munkaerő ára cincog zsebünkben, úgy megyünk haza. így festi alá a versek ritmikája a gondolati lényeget: a fasizmus emberellenes rendjébe szorított magyarság múltját, jelenét és megsejdített boldog jövőjét. Végső következtetésként megállapíthatjuk tehát, hogy József Attila szonettjei kortársaihoz viszonyítva is a formailag legszabályosabbak közé tartoznak. Hatvannégy szonettjéből negyvenhétben hagyományosan rímelteti az oktávokat, hatvanban pedig szabályosan váltogatja a hím- és nőrímeket. A sextettet ő is francia hagyományok alapján kezeli, petrarcai sextett je mindössze hat van (Aratás előtt, A jámbor tehén, Éhség, Szonett, Leánykérő ének, Hazám II.). Negyvennyolc szonettjét írta a konvencionális ötös és hatodfeles jambusokban. Mérték és hangsúly egybejátszására épülő ritmikai felfogása itt is érvényesül: a tízeseket, kilenceseket és nyolcasokat következetesen gagliardizálja. A versek témája, ritmusa, rímkezelése, tehát formanyelve általában szonettszerű. Kivételt a Hazám képez. A szonett műfaji szabályaihoz mindvégig ragaszkodott, és ha a megfogalmazásra váró anyag lazítást követelt, akkor is csak a simán, olajozottan gördülő jambusokat döccentette meg, a szonett hagyományos szabályainak tiszteletben tartásával. 216