Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
VIII. A gagliardák
Mondd, mit érlel: kinek / bajszán // nem billeg / morzsa; lompos / tyúkja II kárál a / torsra; helyén a / kapszlit //nő kapdossa; s ritkás / fény közt // morogva / rámol; Mi éjszaka: A széles, / szenes // göröngyök / felett; egy kevés / könnyű /I hamu / remeg; vékony / ezüstrongy- // valami / szalag; völgy kerek / csöndjét, // pihegő / mohát; vérzik a / nyele, // vérzik a / vasa; Mintha a / létből // ballagna / haza; a pántos / égbolt /I lógó / ajtaját; A hideg / űrön // holló / repül át; A teher / kocsik II fagyos / tetején; mint kis / egérke, // surran át a fény; gyártja a / kínok // szúró / fegyverét; mint lucskos / szalma, // hull a / lámpafény; a sarkon / reszket // egy zörgő / kabát. A város peremén: hiába / törli //a bú / szivünkről; Moshatja / vér is-1/ ilyenek / vagyunk; a való / anyag // teremtett / minket; Papok, / katonák, // polgárok / után; értelme / ezért // búgmibennünk; törékeny / falvak // reccsennek / össze; az látott- / hallott, //ki napot / látott; nézi, csak / nézi, // hull, csak / hull a; A költő- / ajkán II csörömpöl a szó. Elégia: Te kemény / lélek, // te lágy / képzelet; Itt, hol a / máskor II oly híg ég / alatt; fakó / lépesein // szállnak a / napok; kikbe e / nagy kor // beleszorult; erkölcsi / rendet // a sánta / palánk; Magadra / ismersz ? // Itt a / lelkek; álmodoznak / gyors II zsibongást / szövő; nézik / fénytelen, // merev / szemmel; A maga / módján //itt is II megterít; milyen / öntudat // kopár / öröme; Anyjához / tér így//az a / gyermek; kit idegenben // löknek, / vernek. Oda; könnyű / szellője, // mint / egy kedves; És а / törékeny // lombok / alatt; látom / előre // biccenni / hajad; cseleit / szövő // fondor / magányt; verődve / földön // és égbolton; szeretlek, / mint a /I fényt a / termek; őrzöm, mint / hulló // tárgyakat a föld; Elmémbe, / mint a // fémbe a / savak; lényed ott / minden // lényeget / kitölt; Csillagok / gyúlnak // és lehullnak; óh, hát / miféle I/ anyag / vagyok én; hogy pillantásod // metsz és // alakít; Miféle / lélek // és miféle fény; termékeny / tested // lankás / tájait; orcádon / nyíljon // ki a / szerelem; s méhednek / áldott // gyümölcse / legyen; csomóba / szőve, // bontja / bogját; Az örök / anyag I/ boldogan / halad; benned a / belek // alagútjain; a buzgó / vesék I/ forró/ kútjain; Hullámzó / dombok // emel/ kednek; csillag / képek I/ rezegnek / benned; tavak / mozdulnak, // munkálnak / gyárak; sürög / millió // élő / állat; csak a / törvény // a tisz-240