Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
VIII. A gagliardák
dúló költészetéből egész sor példával illusztrálja Komlós Aladár.3 A pályakezdő József Attilára Ady lenyűgöző egyénisége hatott leginkább. Annál érdekesebb, hogy a jambusok és trocheusok vegyítésével 1922 -1923-ban írott száznegyvenegy versében mindössze négyszer kísérletezik. Ezek közül is kettőben — A világ megokolt utálata; El innen — következetesen váltogat jambust és troeheust, ami Ady tói idegen volt. Ady hatásának igazi ritmikai jelentősége a gagliardikus ritmusvariációk átvételében mutatkozik meg. Ez a ritmus, amelynek alapeleme a kétszótagossal társult hármas, határozza meg Ady verselését. Számszerűleg: Ady 22 029 verssorából — a Margita élni akart leszámítva — az óriási többségükben gagliardikus kilencesek száma 7483, tehát harmada az ossz sornak. Ehhez hozzá kell még adnunk a csaknem kivétel nélkül háromkettőre szabott ötösöket (829), a zömükben erre hangolt tízeseket (2586), valamint a sűrűn gaghardizált heteseket, nyolcasokat és tizenegyeseket. József Attila meghallotta azt, ami Horváth János, Földessy Gyula és Babits figyelmét elkerülte. A gagliardikus ritmus, amely pedig Babitsnál vagy Kosztolányinál csak alkalmilag, esetlegesen csendül meg, József Attilánál már 1922-ben állandósul. Olyannyira, hogy nemcsak a konkrét Ady-hatásokat tükröző versekben bontakozik ki, nemcsak a szonettek tízeseiben, hanem egész sor olyan versében is, amely például Kosztolányi hatására vall. (A bánat; Nézem a lámpát; Parasztanyóka). A Kosztolányi-ízű sorokban is ott vibrál az Ady-ritmus: Egyformán / csöndes, // zajt sosem / okoz sovány / kezével // lassan / elmotoz ( Parasztanyóka ) A régi költészetünkben oly gyakori hangsúlyos felező tízes, amelynek változatos, ötöstől tizenegyesig terjedő ritmuskombinációit a Kiss József-i kezdeményezés után Ady hangolta jambusra, Ady után egyedül József Attilánál éli reneszánszát, végigkísérve költészetének egészét, egészen a tragikus záróakkordokig (Karóval jöttél; íme, liát megleltem hazámat). Erősen hatott rá a Nyugat polgári szárnya is. Ennek a hatásnak szintén megvan a maga félreismerhetetlen ritmikai vetülete. Első két költői évének száznegyvenegy verse közül 3 Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig. Bp. 1969. 366. 252