Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
VIII. A gagliardák
szótaggal rövidebbre fogva. Ennélfogva ritmikai meghatározó szerepe itt is az első félsomak van: acsargó / habon // tovatűnt mint aki / borba // fojt be bűnt Gyakorlatilag azonban nem mindig realizálódik hangsúly és mérték egysége. Előfordul, hogy fülünk elsősorban a hangsúlyokat hallja kicsengeni a skandálás szerint kifogástalan jambussorból (sőt az is, hogy nem is olyan gördülékenyek azok a jambusok), máskor pedig a hangsúlyrendeket érezzük halványabbnak, és elsősorban a jambikus lejtést érzékeljük. Az olyan sorban, mint például: „Magával kötve, mint a kéve”, kevés olvasó veszi észre a gagliardikus lejtést, pedig a sor ebből a szempontból is hibátlan. Az ilyen sort pedig „Mikor az utcán átment a kedves” csaknem mindenki hangsúlyosnak olvassa. Pedig ha a felező metszetet a mértékes olvasásnál is megtartjuk, nagyon jó jambussort kapunk: и и и — — — — и ----- U Mikor az utcán / átment a kedves A jambusba oltott gagliardikus hangsúlyrend ritmikai lehetőségei szinte korlátlanok. Hogy a jambustól függetlenül is van időmértékes íze, azt már Arany János is megfigyelte: „10 szótagú régi dalsor, csaknem olyan, mintha két adonicus ragadna össze.”® Hasonló eredményre jut Komlós Aladár, aki elsősorban azt emeU ki, hogy „a hangsúlyviszonyok az időmértéket helyettesítik benne”.7 fgy értelmezi a sorfajt László Zsigmond is: .......valahol középen jár az időmérték és a magyar ritmuselv között.”8 A felező tízes, tehát a gagliarda formája, rugalmas alkalmazkodó képességére Horváth János is felhívja a figyelmet, még Kiss Józseffel kapcsolatosan: „Ez a gyorstípusú sorfaj és sok szabad variálást megengedő rokonsága, mint a maga helyén előadtuk, alkati hasonlóság alapján is legkönnyebben elkeveredhetett a jambusaival. Alapformája a fentebb ismertetett felező tízes (3:2/3:2), mely mindenik félsorában megtűr lassítást, vagy aprózást (2:3/2:2) és kivált a másodikban nagyobb arányút (4:2; 3:1). így aztán felválthatja őt hol a kilences (3:2/3:l; vagy 2:2/3:2), hol a tízes (3:3/3:l), 8 Arany János: A magyar nemzeti versidomról. Bp. 1900. VT. 31. 7 Komlós Aladár: Аз. új magyar verselés és verstan történetéhez. It 1967. 2. sz. 176. 8 László Zsigmond: Ritmus és dallam. Bp. 1961. 114. 260