Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
III. A polifonikus versek
egész nép sorsát meghatározó osztályé, bár lassan, átmenetesen, de lenyűgöző költői erővel és szuggesztióval. A négyes jambusok helyébe hangsúlyos kilences lép: Olajos rongyokban az égen Ez a háromütemű, hat mély magánhangzóval intonált kilences ritmikailag is kiemeli a szerkezeti funkciót. Atmenetes jellegét a többféle értelmezési lehetőség is bizonyítja. Lehetne laza jambussor is: „„-----—„ „—ъц amelynek utolsó üteme jambus, a babitsi szabálynak tehát eleget tesz. De lehetne anapesztus is: —z_. Hogy ez a polifónia merőben akcidentális vagy belehallott valamit a költő, megállapíthatatlan. Minthogy azonban utána egy gyors hármas, majd négyes jambus következik, mindenképpen számolnunk kell annak a lehetőségével, hogy a jambusok közé helyezett hangsúlyos sorban nem véletlenül sejlenek föl mértékes ízek, mint „valami vízalatti ragyogás”. Ügy épül a vers ritmikája, mint a gótikus székesegyház, amelynek égnek lendülő karcsú könnyedségét az alkotószemlélet szigorú logikája teremti. A hangsúlyos kilencedik sor mozgás nélküli névszókkal exponált táj hangulata a tizedik és tizenegyedik sor igei mozgalmasságában teljesedik ki, hangsúly a mértékben, hogy a szakasz két befejező sorában már egybecsengjen hangsúly és időmérték, mint Kiss Józsefnél és Adynál, tehát gagliardikusan, (Péczely idézett művében ezt a két sort is, a kilencediknek a mintájára, 3 — 4—2 tagolásúnak állítja. Állítása logikus, ha a két sor egymagában állna, nem is lehetne másképp ütemezni. De ha a két sort egy költő verselési rendszerében és egy adott vers ritmikai szerkesztésmódján belül vizsgáljuk, akkor nem érhetjük be ezzel a kézenfekvő megoldással, annál is inkább, mert József Attilának száznál is több verse bizonyítja: szerette a ritmikai szimultaneizmust, és Ady módjára szívesen hangolta gagliardikus hangsúlyokra a jambust, 3 / 2 // 2 / 2 tagolással. Mérték és hangsúly hibátlan ötvözete ez, hiszen a gagliarda főhangsúlyai a negyedik és a nyolcadik, tehát páros szótagra, vagyis a jambus erős ízére esnek. A ritmuskeverésnek megfelelően van ebben a dallamban egyfajta lezáratlanság, egyfajta bizonytalansági tényező, ami szépen adekvát a sor hangulati tartalmával: megindul, de ingón, holdat gyújt, de keveset. Csak éppen hogy látni lehessen a fasizmus éjszakáját, József Attila külvárosi téli éjszakáját. Ebben az éjszakában romként vastagodik elénk a gyár. Nem korszerű, modern épület, amelyet az acélszerkezet karcsú76