Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
III. A polifonikus versek
az emlék egyre nyugtalanítóbbá válik. A simán folyó jambusok lágy táncú hullámait gagliarda és anapesztus fodrosítja: És a / törékeny // lom&o& / alatt látom / előre // biccenni / hajad Kiss Ferenc a vers számos sorában choriambust lát.23 Bár ez egyértelműen nem bizonyítható, hipotétikus jogosultságát el kell fogadnunk. A fentebb idézett tizenhatodik sor második fele — lombok alatt — valóban lehetne choriambus. Kiss azonban ebben a korai tanulmányában még nem figyelt föl József Attila gagliardáira. A sor ugyan értelmezhető choriambikusan, de a gagliardák, akárcsak Kiss Józsefnél és Adynál, ellenállás nélkül engedik magukat anapesztizálni. Náluk az ugyanilyen ritmusú soroknál fel sem merülhetne a choriambusok lehetősége, mert a mértékes vershez való viszonyuk lazább volt. József Attila ugyan szabatosabb volt a mértékes verselésben, choriambusokban pedig — líránkban egyedülállóan — két verset is írt (Csókkérés tavasszal, Várakozás), de a jambusok aprózása olyan gyakori nála, hogy megítélésem szerint nincs okunk arra, hogy choriambusokat halljunk az anapesztusai helyén. Ugyanakkor azonban még egyszer szeretném hangsúlyozni: vershallásunk nem tiltakozhat Kiss Ferenc értelmezése ellen, bár a sort egy árnyalattal lassabbnak érzem a choriambus lobogó ritmusánál. A tizennyolcadik sorban ismét fékezi a ritmust. Talán frivolnak érezte, hogy az intim formákra dallamossággal hívja föl a figyelmet. A főhangsúly a lágy szón van, a mértéktartó, diszkrét megjelenítést a lassító spondeusok és trocheusok is támogatják. Csak a gondolatilag a következő sorokba átvezető záró ütem jambus. Utána viszont, a hegyi patak tiszta frisseségének megfelelően a ritmus is neknramlik, könnyű jambusokon gördülve, anapesztuson szökellve, a szakasz záró sorában öt rövid szótaggal gyorsítva, a főhangsúly pedig a hangulattal és ritmussal adekvát tündér szóra esik. Csak a második részben, a tizennyolcadik sorban zeng föl a vallomás. Mélységét a prózába hajló egyszerűség is bizonyítja. A ritmus meglassúbbodik, dísztelenebbé válik a vallomásos gondolat mélyülésével, csak a huszonhatodik sor jelzőinél élénkül gagliardikus jambussá és anapesztussá. Utána azonban rögtön lassít. A huszonnyolcadik sor már négyütemű tizenegyes, 23 Kiss Ferenc: i. m. 91 — 94. 114