Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)

III. A polifonikus versek

a huszonkilencedik jambustalan jambussor, a következő rész pedig az értelmi beszédhangsúlyokat uralja, a jambusoknak csak aláfestő szerep jut. Olyan óriási távlatokat tár föl és képes telíteni József Attila, hogy — polifonikus versben — nincs szüksége jobban csengő ritmusra. Éppen ez határozza meg polifonikus verseinek ritmikai szerkezetét, hogy a zengőbb, illetőleg lefojtottabb dallamosság, mindig a követelményeknek megfelelően, erősíti az érzelmi-gondolati anyagot, akár a ritmus gördülékenységével, akár pedig annak nehézkesebb hangsúlyokra váltásával. A harmadik rész első szakaszában párhuzamos gondolat­­ritmusokkal tárja föl szenvedélye mélységeit. A szakasz szer­kezete így alakul: a páratlan sorok élén a szeretlek szó áll, amelyet hasonlatok követnek. Az első három sor azonosan épül, amennyiben a sorvégen az alany áll, közvetlenül előtte pedig a tárgy. A három sort tiszta rím kapcsolja egybe, ez is kiemeli az alany fontosságát. Mind a három háromütemű hangsúlyos, a harmadik ütemet az alany alkotja. Az első és a harmadik sor jambikus, ezeket a két sorkezdő, főmondatot képező ige is összekapcsolja. Ezek kilencesek, 3-4-2 tagolással, egyben ötöd­­feles jambusok. Közéjük ékelődik a csak hangsúlyos, a jambikus lejtéssel még csak nem is kacérkodó második sor. Funkciója nyilvánvaló: ha mindegyik sor jambikus lenne, akkor jambusok­­hoz szokott fülünk önkénytelenül is kevésbé figyelne az annyira következetes hangsúlyrendekre, ami pedig a vers lényegének félreértéséhez, vagy legalábbis kevésbé értéséhez vezetne. Az első három sor viszonylagos egyenletességét a negyedik töri meg: „mint lángot a lélek, test a nyugalmat!”. Amíg az első három sorban egy-egy hasonlat kapott helyet, ebben már kettő. A sor tizenegyessé tágul, 6-5 osztással, kieme­­lően dallamos időmértékkel. Kiss Ferenc szerint choriambus: mint / lángot a lé / lek, / test a nyugal / mat Kiss Ferenc értelmezése itt sem cáfolható, találékony érzé­kenységgel elemzi a ritmust. Mégis József Attila költészetének ritmikai egésze alapján itt is valószínűbbnek látszik az anapesz­­tusokkal szöktetett jambusképlet: 8* 116 Ezt a hangsúlyviszonyok is legalább annyira indokolják, mint a choriambust, hiszen mind a két spondeus arsisos.

Next