Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
IV. A jambikus-trochaikus versek
ezt az állandósított ritmuetörést: a teljes reménytelenség sugárzik a sorokból. (A kétségbeesés — a tiszta szándékú, gyermekes nihilizmus — legnyíltabban az 1923 júniusában írt A világ megokolt útálatában s talán az ugyanakkor írt El innenben hangzik fel.5 Valamennyi sor tízes, ritmusuk viszonylag simán folyik, kivéve a döcögős kilencediket és tizenharmadikát. Érdekessége a ritmusnak, hogy míg a jambusok nagyobb része a gagliardák módjára tagolódik, addig a trocheusok közül mindössze egy: S mint ki vágy / Krisztus // sebébe / nyúlni Hasonló építésű az El innen első két szakasza, valamint az utolsó, amely szó szerint azonosa két versben. A 3 — 7. szakaszban azonban az első sorok nem trochaikus tízesek, hanem jambikus tizenegyesek. József Attila talán írás közben döbbent rá a két vers túlságosan rokon voltára, és ezért változtatott a ritmuson. A Ködből, csöndből kétsoros, páros rímű strófáinak nyolcasai rendszertelenül képződnek jambusokká, illetőleg hangsúlyosokká. A hangsúlyosok egy része trochaikusan is ütemezhető. De éppen azért, mert a tiszta nyolcas jellegen kívül semmiféle sorozatossági elv sem érvényesül, a jambikus és hangsúlyos sorok nem különülnek el egymástól. Például az ilyen sorokban: Ha tűz lobog, hát majd elég . . . akárha lent, akárha fönt ... A köd, a csönd sosem ragyog Vannak természetesen vitathatatlanul jambussorok is: A nagy fényességek mögött . . . megátkoz ebtartót, ebet Vitathatatlanul trochaikus sor mindössze egy van: föl a pestishez magához ! De értelmezhetjük trochaikusan az ilyen sorokat is: Rúgtak itten, rúgtak ottan . . . Ami énbennem botorkál. . . S tudni, vannak így még többen . . aki irtózattal átkoz A vers 1925-ben íródott, és ez lényegében választ ad a vers ritmikai kérdéseire is. József Attila avantgardista, szabadvers 5 Uo. 468. 137