Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
V. A trochaikus versek
tompításával, leleplezésével kapcsolatosak.19 Bármennyire kézenfekvőnek látszik is ez az érv, mégsem érzem maradéktalanul meggyőzőnek. Igaz, a Medvetánc „óvatosabb” kötet, mint a többi. Kimaradt belőle többek között a Munkások, a Szocialisták, a Tömeg, A város peremén. Űj zárósort kapott a Nyár; „Kék, tünde fénnyel fönn a tél.” József Attila lemondott tehát nagy verseinek egész soráról, miért tett volna elvi engedményt éppen ennél a kettőnél. Magyarázatát inkább abban látom, hogy az 1934-es József Attilához jobban illenek az új sorok, mint az eredetiek. Ebben az időben már nem illesztett olyan harsány, csaknem proletkultos sort versei végére, mint „elvtársaim: a kaszaél”, de alkotott ilyen impresszionista-szürrealista képeket: „Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén”. A kaszaél megvillanása különben sem „forradalmibb” a tél fényénél. Az elme is világosodik (Kései sirató), a gondolat is tündöklik (Téli éjszaka), a rend is megvilágosul (A város peremén), a falunak is villanyfény kell, társadalmunkba is elme és nagy fény (Már két milliárd), a vasöntő is piros kisdedet álmodik (Külvárosi éj), a, harmadik kovács is izzó gyereket kalapál (Két vers). A példák tetszés szerint szaporít hatók. Az Áradat két elhagyott szakaszának kezdősora így hangzik: „Hé, emberek, hova, hova?” és „Proletárok, hova, hova?” Az Áradat tőszomszédságában írt Párbeszéd ugyanígy kezdődik: „Szép proletár, hova mégy?” Ez a versindítás távolról sem jellemző József Attilára. Annál inkább a leíró részlet a vers elején (Külvárosi éj, A város peremén, Hazám, Levegőt!, Búza, Elégia stb.). Ugyanígy a befejezés: 1934-től haláláig nincs olyan verse a költőnek, amely ilyen konkrét forradalmi robbanással zárulna. Az sem egyedülálló költészetünkben, hogy a költők véglegesnek ítélték a politikai nyomásra tompított szöveget. Arany János, de még Arany László sem iktatta helyére a Családi kör, a Toldi estéje és a Koldusének kihagyott sorait és jelzőit, még akkor sem, mikor annak már semmilyen külső akadálya sem lehetett. A HETEDIK Páros rímű nyolcasok, a metszet 9 sorban esik szóközépre. A trocheusok százalékaránya 40, a sorzáróké 38. Az 50 sorból 24 a trochaikus, az első szakaszban mindössze 2. A vers trochaizálása a 13. sorban kezdődik, innen egyenletesen mértékes. 19 Kritikai kiadás II. 388. 162