Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
I. A jambikus versek
már nem beszélhetünk esetlegességről. Még ösztönösségről sem. Alig hihető, hogy olyan tudatos, olyan kiváló vershalló költő ne ismerte volna föl saját ritmikai specialitását. Még világosabbá válik ez, ha tovább bontjuk az anyagot, egészen az egyes versekig. József Attila 334 jambusi, illetőleg jambikus alaphangú verset írt. Ezek közül a thesises ütemek mindössze 42-ben haladják meg az arsisos ütemek számát. (Időrendben: A jámbor tehén; Holttest az utcán; Kép a tükörben; Bús énekhívás; Pogányos hitvallás magyarul; Boái; Istenjárás; Komoly, komor, magányos; Dübörgő gépváros; Megfáradt ember; Koldusok; Gsudálkozás az életen; A kutya; Látod?; A lovak; Szép csöndesen aludj; Ezüst élet I.; Pucér csapat dobog; Mégis elveszem; Mindig jótanácsot; József Attila; Áldalak búval, vigalommal; Pöttyös; Az édesanyjának; Reggeli; Totyog, totyog; Medália; Harmatocska; Füst; Kispolgár; Vihar; Keresztény; Fák; Mama; Magad emésztő; Emberiség; Nagyon fáj; Magány; Kiáltozás; Elmaradt ölelés; Hazám I V; Hazám VII.) A korszakok szerinti megoszlás itt sem hagyható figyelmen kívül. 1928 után, tehát ritmikai megszilárdulása után mindössze tizenhat versében haladja meg a thesises ütemek száma az arsisos ütemekét. Ezek közül is négy olyan kisterjedelmű, hogy a teljesség kedvéért érdemel csak említést (Medália; Harmatocska; Vihar; Keresztény.) A kortársak ritmikájával való egybevetésnél is szembeötlik ezeknek a hangsúly viszonyoknak fontossága és egyedisége. A kor jambikus költészetének egészét természetesen nem állott módomban felmérni, de erre nem is volt szükség, mert a részadatokból is egységes, megbízható képet kapunk. Babits utolsó kötetének, az Újabb verseknek hangsúlyviszonyai a következőek: arsisos hangsúlyok száma 696, a thesiseseké pedig 703, tehát 50 -50%-os a megoszlás. Tóth Árpád 1926 és 1928 között írott jambus verseiben 1022 az arsisos és 825 a thesises, tehát 55 45%. Radnóti Miklós Meredek út című kötetében az arsisos hangsúlyok száma 621, a thesiseseké pedig 522, a százalékarány tehát 54 46. Szabó Lőrinc Tücsökzenéjében — bár az egészet nem mértem fel több összefüggő egység vizsgálata alapján mintegy 45%-ra tehető az arsisos hangsúlyok száma. Illyés Gyula Hűtlen jövő című kötetében az arsisos hangsúlyok száma 783, a thesiseseké pedig 838, tehát százalékban kifejezve 49 — 51. Verselésünk hangsúlyviszonyainak vizsgálatát nagymértékben megnehezíti, hogy verstankutatásunkban a hangsúlyrendek kijelölését illetően nem szilárdult még meg egységes felfogás, olyannyira nem, hogy legkiválóbb verstankutatóink nemritkán 14