Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
VI. A klasszikus metrumok
után. A vers Szabolcsi pontos meghatározásával „nem Ady formanyelvén mond el adys életérzést”.6 Az alkájoszi strófa ünnepélyes hangszerelését is két versben zendíti meg. Ez a költészetünkben oly gazdag hagyományokkal bíró strófa, amelyben Berzsenyi súlyos fensége ugyanolyan maradéktalanul fejeződhetett ki, mint Csokonai komolyságában is elegáns könnyedsége, csaknem mindegyik költőnket megkísértette. A strófa funkcionális jellemzését Péczely László fogalmazta meg tiszta tömörséggel: „A három első soron át emelkedik a ritmus a jambikus és anapesztusi lábakon; az emelkedő lendület a harmadik sor utolsó, csonka lábjának thesisével törés nélkül ível át a negyedik sor ereszkedő lejtéséhez, mely feloldja a három emelkedő ívelésű sor feszültségét. A ritmusnak ez a strófaként megismétlődő mozgása, az emelkedés és a lejtés összekapcsolásának dinamizmusa teszi ezt a formát az ódái inspiráció kifejezésére olyan alkalmassá. Már az ókorban is ebben a funkcióban használja Horatius.”7 A fiatal József Attila tiszteletben tartja a hagyományokat, ódái szárnyalású verset ír Juhász Gyulához és Petőfihez. A Juhász Gyulához írott vers ritmikája nem hibátlan, de a kor gyakorlatához viszonyítva pontos. Két alkalommal áll rövid szótag a hosszú helyén, de ezek közül egyik az „a” névelő, ami általános gyakorlat: „de a harangszó messze hangzik”. A másik licenciás sor: „Hangod legyen az őszi vihar sötét”. Ezek a licenciák csak a teljesség kedvéért említendők meg. Súlyosabban vét a metrum ellen ez a rossz hangzású sor: „és vagdald föl meleg, nagy szíved”. Ez a három spondeus megtöri a ritmust, kizökkenti azt emelkedő jellegéből. A Petőfi tüze című vers metruma már zökkenésmentes. Csak a túlzott pedantéria emelhetne — egyetlen — kifogást a „tüze” szó „ű”-je miatt. A versen érződik a Petőfi koszorúi hatása.8 Babits Petőfi híres versének ritmusát, A magyar ifjakhoz címűnek strófaszerkezetét használja. Artisztikus sokoldalúságától nem volt idegen ez a ritmikai sorozat, amely ölelkező rímmel kapcsolt hatosokkal fékezi—élénkíti a két-két páros rímű felező tizenkettest. A Petőfi koszorúival egyidőben írta, hasonló formában és némiképp hasonló hangulatban A 6 Uo. 329. ’’Péczely László: Tartalom és versforma. Bp. 1966. 78. 8 Szabolcsi Miklós: i. m. és Tamás Attila: József Attila és a Nyugat költői. ItK 1962. 576. 178