Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
VI. A klasszikus metrumok
nési formájául a ballada 28 keresztrímes jambussorát ? Es vajon ha elhagyjuk, mert nyilvánvalóan el kell hagyni a franciák hagyományos ajánlás-kezdő ,,Prince”-ét, ballada marad-e a ballada, különbözik-e érdemben egy hasonló méretű jambusverstől ? Hiszen a ballada eredeti francia szabályai sem voltak klasszikái szigorral kötöttek. A szótagszámot például nem korlátozta, a strófák lehettek tízsorosak — még Villonnál is, aki pedig a Testamentum nyolcsoros strófái közé illesztette betétként —, a szakaszok száma sem volt egyértelműen kötött. (Charlesd’Orléans balladája a békéről 5 szakaszból és ajánlásból áll; Deshamps-nak a Magyarországba ment franciákról írt balladájának ajánlása nyolcsoros; de Pisan ismert magány-balladája hétsoros strófákból áll; stb.) József Attila a fent említett leggyakoribb formával kacérkodik néhány versében. Közvetlen hatásról, egy nagy költő megismeréséből következő elragadtatásról itt nem beszélhetünk. József Attila 1929-ben fordította Villont, balladáit pedig egyik legnagyobb korszakában, 1933-ban írta, a Téli éjszaka, A város peremén, az Óda és az Elégia évében. Ma már lehetetlen megállapítani, mi közelítette ehhez a formához. Talán a belső bomlással párhuzamosan erősödő ragaszkodása az alkotói fegyelemhez, a kötötthöz. Talán a régi, kamaszosan dacos hetykeség, ami olyan sorokat szült, mint Párizsban a „burzsuj bőrbe kösd be Marxot” (Szabados dal), adta a frivol ötletet, hogy a fólévezredes francia Prince-t proletárra váltsa. Talán az osztályharc törvényszerűségét akarta kiemelni a veretesen feszes korlátokba szorítással. Talán mindegyik, talán egyik sem. A ballada legfontosabb egybefogója a refrén. Általában nem a hangulatot festi alá, nem kontrasztot alkot, hanem a lényeget fogalmazza meg. Pontos ebből a szempontból az ajánlás funkciója. Mert amíg a vers előző három szakaszában a refréneket egy egész szakasz, azaz hét sor választja el egymástól, addig a végén, minthogy az ajánlás csak négysoros, a refrén három sor után tér vissza, lezárni a verset. Minthogy az ajánlás megszólítással kezdődik és a refrénnel végződik, éppen rövidsége miatt új gondolatnak nem válik hordozójává, más feladata nincs is, csak a megszólítás és a refrén még egyszeri hangsúlyozott kiemelése. Jellegzetes példája ennek a híres Villon-vers: Herceg, ha egy hete, egy éve, Ne keresd, hol a szép, a jó, 189