Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
VII. A szonettek
bus. Összesen: 16 arsisos és 13 thesises versláb. József Attila 35 trocheus-versében az arsisos és thesises lábak megoszlása: 1788—342. Olyan trocheus-verse, amelyben a thesises lábak megközelítenék az arsisosokat, egyetlenegy sincs. Tehát a hangsúlyviszonyok is cáfolják a vers időmértékes jellegét. Vagyis változatlanul helytállónak kell tartanunk Szabolcsi Miklós megállapítását: „A Perc, amelynek eredeti címe Idill volt, népiesített szonett; magyaros, hangsúlyos formákba tört, hétszótagú sorokból áll.”22 Ezt annyival egészíthetjük ld, hogy a következetes pyrrichius-indítás időmértékes motívummal színezi a ritmust. RÉSZEG A SÍNEKEN A klasszikus sorfajú szonett nem József Attila leleménye. Irodalmunkban az első kísérlet Virág Benedek nevéhez fűződik. Virág öt verse, a Hangzatkák azonban nem költészet, csak költői játék, régi témák megéneklése, anélkül, hogy újat adna azokhoz. Például az első, Az elhervadt Phyllishez Horatius Lydiához írt versének (1.25. carmen) átköltése. Virág Benedek: Nékik zöld kikelet virága tetszik, Melyet gyenge zephyr szelíd kezével Dajkált, s óva nevelt egek vizével. A lombot, ha csörög s törik, lemetszik, S hajtják Mulciber égető kohába. Vagy széltől zajosan folyó Dunába. Horatius verse: hogy sötét mirtuszt, viruló borostyánt több vidám vággyal szed az ifjúság, s a fonnyadott lombot felajánlja zordon téli viharnak. (Szabó Gizella ford.) A vers kortársai sorában is a jobbak közé tartozik. Ebben a versében bukkan fel először a „halál a síneken”, amelyet később a tehervonat-motívum vált fel. A komor alkajikusok szépen simulnak a helyzetkép hangulatához. A verset közvetlenül megelőző Juhász Gyulához is bizonyítja, hogy a költő az alkajoszi 22Szabolcsi Miidós: i. m. 472—477. 205