Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
VII. A szonettek
„kit édesanyám vastag bottal vert meg” (korábbi gépirat), „kit édesanyám bottal azért vert meg” (gépirat), „anyámmal, aki lágy szemével vert meg” (kézirat), „anyámmal, aki lágy tekintettel vert meg” (1962-től minden kiadás így közli). Elfogadhatjuk-e ezt az utolsó variánsot, amelyet a Kritikai kiadás még nem említ? Azt hiszem, hogy nem. József Attila hatvannégy szonettjének ritmikai adatai is ellene vallanak. József Attila hatvanegy jambikus szonettjéből negyvennyolc ötös, illetőleg hatodfeles jambusokból áll, tíz négyes és ötödfeles ’jambusokból, kettő hatosokból, a Baudelaire-hatásokat mutató Spleen pedig hatosokból és hetedfelesekből. A versek zömét adó negyvennyolc szonettben egyetlenegy tizenkét szótagos sor sincs. Szótagszámeltérés csak egy-két esetben van, ott is az élénkebb ötödfeles gyorsítja a ritmust: Jó ára van a könnyű tüllnek (Nyári délután a szobában, 1922.) Ezeknek az adatoknak alapján jogosan merül fel a kérdés: egyáltalán számításba vehetjük-e az utóbbi kiadásokban rögzített tizenkét szótagos sort: „anyámmal, aki lágy tekintettel vert meg”, amelynek záró üteme trocheus (!). Nehezen fogadható el a kritikai kiadásban közölt változat is (kit más-gyötörte anyám azért vert meg). Ebben a sorban csak egy a jambus, a második ütem, a negyedik viszont trocheus, a záró ütem pedig spondeus. Ilyen laza ritmusú sor kevés akad a negyvennyolc szonettben. 1935-ben még hét szonettet írt a költő, ezeknek 490 üteméből 216 a jambus, vagyis negyvennégy százalék. Még kevésbé jöhet számításba a „kit jámbor anyám vastag bottal vert meg” változat, amelyben egyetlen jambus sincs. Legvalószínűbbnek tehát az 1955-ös kiadás szövege látszik: „anyámmal, aki lágy szemével vert meg.” HAZÁM Habár Kazinczy az igazságot károsan befolyásoló szigorával rekesztette ki Csokonainak az előbbiekben említett versét a magyar szonettek sorából, és bár elmarasztaló ítéletére egyéni hiúság és érdek is ösztönözte, indokolásának logikája bizonyos vonatkozásokban tagadhatatlan. A szonett hagyományos szabályai ugyanis kétségtelenül lazíthatóak és változtathatóak, ugyanakkor azonban a lazítások és változtatások újfajta, az addigiaktól eltérő szonetteket hoznak létre. Ez a folyamat a XIX -XX. században tetőződik. Például az oktáva hagyomá210