Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
VII. A szonettek
nyos rímelhelyezése századunkban már elvesztette kötelező érvényét — sőt már a múlt században is, lásd például Baudelaire jó néhány szonettjét —; úgyszintén az ötös és hatodfeles jambusok csaknem kizárólagos volta — már Baudelaire is írt nyolcasokban szonettet:LeGuignon;LeReveyiant;LesHiboux stb. A szonett egyetlen kötelező ismérve hovatovább a strófaszerkezet maradt, az angolok viszont — akárcsak a hatásukra formált A huszonhatodik év — mindig szakozatlanul írták szonettjeiket, úgyhogy a modern szonett — bármily groteszkül is hangzik valahogy így határozható meg: olyan tizennégy soros költemény, amely nem minden vonatkozásban tér el a szonett klasszikus szabályaitól. A hét részből álló Hazám szonettvoltát is strófaszerkezete és rímelhelyezése határozza meg. És mégis: József Attila ebben a versében a szonett jellegzetességeinek többségét figyelmen kívül hagyja, beleértve saját szonettjeinek megszokott motívumait is. Mindenekelőtt: ez az első szonettje, amely kemény, forradalmi gondolatsort foglal magába. Másodszor: a vers négyes és ötödfeles jambusokból áll, holott hatvanegy jambikus szonettjéből a Hazámon kívül mindössze hármat írt ezekben a sorfajokban. Harmadszor: ha nem is fogadjuk el kánonként Kazinczy idézett véleményét a szonett hangzásbeli lágyságáról, mégis meg kell állapítanunk, hogy a költő a Hazám jelentős részét fonetikailag szokatlanul keményre formálta, saját szonettjeihez mérten is. Gondoljunk csak ilyen sorokra vagy nagyobb egységekre: „munkahelyeken káromkodva . . . sunyit vagy parancsot követ... kitántorgott Amerikába . . . mint szorongó kivándorlókra” „Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár” . . . „A földesúr, akinek sérvig emeltek tönköt, gabonát, csákányosokkal puszta tért nyit, szétveret falut és tanyát. . .” „A munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre s fröccsre, hogy csináljon ricsajt . . .” „Nem adna jogot a parasztnak, ki rág a paraszt kenyerén ...” „Adtál földmívest a tengernek, adj emberséget az embernek, Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat.” Negyedszer: a jambikus szonett ritmusa általában simán gördül. A Hazámról ezt sem mondhatjuk el. Mint azt fentebb számszerűleg is kimutattam, József Attila szonettjei metrikailag is szabatosabbak, mint többi jambusverse. És mégis: 1937-ben írott j ambus verseiben a jambusok (a Hazámat leszámítva) százalékaránya 44, a trocheusoké pedig 12. A Hazámban viszont 14* 211