Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
VII. A szonettek
szavak hangsúlytalanok. Ennek elvi lehetőségét indokolja is: „Hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem értelem szerinti tagolás ez, ami egy vers zenei hatásáról lévén szó, a legjobb esetben is mellébeszélés vagy naiv kitalálás lenne.”28 Ez a megfogalmazás túlságosan kategorikusan különít el egymástól gondolatot és ritmust. Hiszen Ady és József Attila szimultaneizmusának éppen az a lényege, hogy a következetesen alkalmazott „értelem szerinti tagolás” kihallatszik a jambikus lejtésből. Ez határozza meg a Hazám ritmusát is. Horváth I. Károly azért nem jutott el ennek a felismeréséig, mert a versnek csak az első szonettjét vizsgálta. Ha önálló versként elemeznénk ezt a tizennégy sort, nagyjából egyet kellene értenünk a szerzővel, aki óvatos mértéktartással jelölte ki a hangsúlyviszonyokat. De József Attila ritmikai egészének és ezen belül a Hazám ritmikai egészének ismeretében más véleményt kell formálnunk: a Hazám ritmikai főmotívuma a jambikus gagliarda. Igaz ugyan, hogy a vers első szonettjében csak egy gagliarda-sor van: Nagy, álmos / dzsungel // volt a / lelkem Ezt az első szonettre leszűkülő elemzés joggal tarthatja esetlegesnek. Még akkor is, ha ez a ritmus jó néhány félsorban is feltűnik: éreztem, / bársony // nesz inog s háltak az / uccán. // Rámcsapott a közösség, // amely e / részeg Még a második szonett gagliardikus elemei sem meghatározó erejűek: Ezernyi / fajta // népbetegség elmebaj, / egyke //és sivár A harmadiktól kezdve azonban állandósulnak a gagliardák, illetőleg a gagliardikus dallam: A földesúr, II akinek / sérvig emeltek / tönköt, // gabonát csákányosokkal // puszta / tért nyit, szétveret // falut és / tanyát. S a gondra / bátor, // okos / férfit, ki védte // menthetlen / honát, mint állatot // terelni / értik, 28 Uo. 214