Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
VIII. A gagliardák
tető szenvedélyes erotika hangulata kiemelteti az olvasóval a zaklatott kilencesek hangsúlyait. Akárcsak Adynál. Két sort vizsgáljunk csak a párhuzamosítás kedvéért: Sikoltva, / marva // bukjék rám / fejed . . . Zilálva, / tépve // verje / arcomat A két sor tíz üteméből hét a jambus, de annak vehető a két sorzáró pyrrichius is. Ennek ellenére a hangsúlyok ritmusmeghatározó erővel csendülnek ki a tiszta jambusokból. Ha figyelmen kívül hagyjuk a gagliardákat, tompul a vers szenvedélye: tehát a lényege. 1923-as idevágó verseiben érdemleges változás nem figyelhető meg. Az Önarckép és az Egy asszony s egy leány még mindig Adyt idéző képeit ölelkező rímek fogják össze. A párosrí mű sorok tizenegyesek, az ölelkező ríműek tízes gaghardák. A jambusok százalékaránya 52, illetőleg 53. A versek alaphangja a jambus, a gagliardák csak színező, díszítő elemként épülnek bele, amit az bizonyít, hogy a jambusok átsiklanak a metszeteken. Túlságosan adys és kosztolányis, túl pontos, míves verse az Éjjel. Az ütemek 63%-a jambus, hatvanegy jambussal szemben egyetlen trocheus sincs. A huszonnégy sorból tizenkilenc gagliarda. Az utolsó szakasz indító metaforájában azonban már az igazi József Attila jelentkezik: ,,Egy eszelős öreg motyog csak, az eső.” Fontosabb ezeknél, mert új hangot üt meg, két harcos hangú politikai verse, A legutolsó harcos és a Magyarok. A Magyarokban a líránkat száz éve kísértő nemzethalál-gondolat tűnik fel, keserű öniróniával, mint Kölcsey óta annyiszor. A legutolsó harcos forradalmi lendülete az Új tavaszi seregszemlét idézi. Ady versében a páratlan sorok gagliardizált laza ötös jambusok, a párosak gyakran gagliardikusan tagolódó hatodfelesek: Robogj föl / Láznak // ifjú / serege, Villogj, / Tekintet, // világbíró / kardunk, Künn, a / mezőkön // harsog a / Tavasz S mi harcból / harcba // csapatszemlét / tartunk. József Attila versében minden sor gagliardikus ötös jambus: Minden / jövendő // tűz is / bennem él, hogy az / utolsó // harcos / én legyek. A símogatás // az én / lobogóm s minden / megindul, // hogyha / én megyek. 229