Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
VIII. A gagliardák
hol a tizenegyes (3:2/4:2 vagy 4:2/3:2, hol még a tizenkettes gyors típusú sor is (3:3/3:3). E változatok alatt pedig, s tőlük nem zavartatva, halkan csoboghat a jambusi lejtés, vagy akár el is enyészhet túluralmuk alatt.”9 Horváth János azonban csak a felső határokat ismerteti. Szabolcsi Bence, mint az előbbiekben láttuk, a nyolcasok gagliardizálhatóságára is felhívja a figyelmet. A felező tízes azonban még tovább szűkülhet a szótagszámban. Gagliardikus ízt kaphat 5-2-es osztású hetes is, ha első része gagliardikusan tagolódik, hiszen a felező tízes második része sokkal ritkábban szabályos, mint az első. Gondoljunk csak a híres példa második sorára, amelyre már Arany is hivatkozik: Anyjához / készül // Lengyelországba A sor második felét a formális skandálás szerint felbonthatnék a szóösszetételnél 2-3-as elrendezésre, csakhogy ezt a dallam nem engedélyezi. Gagliardikus ízű heteseket Adynál is bőségesen találunk már az Új versekben is. Sűrűn jelentkeznek ezek József Attilánál is. Kategorizáltan ugyan aligha minősíthetnénk ezeket felező tízesnek (ez már a nyolcasoknál is kétséges lenne), de olyan költőnél, aki tudatosan és rendszeresen szedi gagliardára a jambust, perioditást kereső fülünk gagliardikusan hallja ezeket a sorokat is: Tüzeddel / verj meg, // uram És mögé / veti // csókját. Természetszerűleg gagliardikusan olvassuk a megfelelő osztású ötösöket. Erre is sok példát találhatunk József Attilánál, még olyan nagy hatású kései versekben is, mint a Falu vagy a Judit. Nem sokkal a ritmikai megszilárdulás után, a harmincas évek legelején, József Attila ritmikájában újabb fordulat következik. Ekkor teljesedik ki a költő tehetsége, ami egybeesik világnézetének kikristályosodásával, kommunistává érésével. Az addig csak alkalmi, részleges hitvallások után most már a legnagyobb feladatra is vállalkozni tud: világnézetének átfogó művészi megfogalmazására. A munkásosztály sivár jelenét — a gazdasági válság éveiben vagyunk — és a megszerkesztett, szép szilárd jövőt kifejező versekre, amelyekbe belefoglalja a maga egyéni sorsát, szubjektumát. Ezeknek a verseknek, illetve 9 Uo. 167. 261