Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
I. A jambikus versek
okot arra, hogy eltérjen ettől a klasszikus hagyománytól: a, b, a, b, c, c. Az első rész négy hatsoros szakasza után hangot -vált. A második, kissé élénkebb rész három négysoros szakaszból áll. Építése szokványosán egyszerű: 11, 10, 11, 10. Rímelhelyezése: a, b, a, b. Rímelésével kapcsolatban azonban fel kell figyelnünk egy érdekes jelenségre, bár szándékosságát nem érzem bizonyíthatónak. A harmadik szakasz a rímei összecsengenek a második szakasz a rímeivel (kapáltak — leszálltak, bánat — ceruzámat), Ъ rímei pedig az első szakasz b rímeivel (hirtelen-velem, jelen-emlékezem). Ez a túlfinomult, túlcizellált rímtechnika a magyar költészetben nem verhetett gyökeret, már csak azért sem, mert nyelvünk rímekben nem különösebben gazdag. Más népek költészetéből ismerünk ehhez hasonló rímszerkezeteket. Gyakori volt ez a német Minnesangban, hogy csak egy példát említsünk, Heinrich von Morungen: Ez tuot vil we, swer herzecliche minnet.29 Fennáll természetesen annak a lehetősége, sőt valószínűsége, hogy véletlen esettel van dolgunk. A harmadik szakasz négy nyolcsoros strófából áll. A páratlan sorok tizenegyeseit a páros sorok tízesei váltják, a hagyományos keresztrímekkel összekötve. A soroknak nemcsak nagy száma, hanem viszonylagos hoszszúsága is fenyegethet monotóniával. Ezt József Attila a nála ugyancsak gyakori hangsúlyrendek következetességével ellem súlyozza. A tízesek többsége gagliardikus, a tizenegyesek nagyrésze pedig 5 — 6 osztású: És elkezdett az / eső cseperészni, de mintha / mindegy // volna, / el is állt. Tóth Árpád jellegzetes, sorában, a franciás alexandrin és a nibelung-sornak ebben a kevert variánsában íródott verse Az a szép régi asszony. A tizennégy szótagú sorokat felező főcezúra osztja két részre, mind a két rész negyedfeles jambus, tehát egy csonka ütemmel zárul. A vers tizennyolc sorából kettő tizenhárom szótagos: a negyedik sor 6—7 osztású, a tizenhatodik pedig 7—6, tehát mindegyikben egy félütem hiányzik. József Attila hangpróbálgató éveiben már ízlelgette ezt a sorfajt, Bus énekhivás; Versek végére; Komoly, komor, magányos . . . című verseiben, amelyeket tizenhármasokból, illetőleg tizennégyesek-29 Vizlcelety András: A „hohe minne” dalai magyarul. Filológiai Közlöny, 1962. 3—4. sz. 381. 36