Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
III. A polifonikus versek
óh éj ! Csüngsz az egen, mint kötélén foszló perkál s az életen a bú, óh éj ! Szegények éje! Légy szenem, füstölögj itt a szívemen, olvaszd ki bennem a vasat, álló üllőt, mely nem hasad, kalapácsot, mely cikkan pengve, — sikló pengét a győzelemre, óh éj ! Az éj komoly, az éj nehéz. Alszom hát én is, testvérek. Ne üljön lelkünkre szenvedés, Ne csípje testünket féreg. A Külvárosi éj, József Attila első nagy poüfonikus verse, az Óda mellett talán leggyakrabban került a tudományos elemzés középpontjába. Bóka László a vers szerkezeti építését vizsgálta,1 T. Lovas Rózsa stihsztikai motívumait,1 2 Kiss Ferenc átfogó, nagy igényű tanulmányt írt róla,3 Péczely László verstanilag elemezte4 — hogy csak a legjelentősebbeket említsük. Hogy a vers ritmikai problematikáját mégsem tekinthetjük lezártnak, annak oka nem a felsorolt kitűnő tanulmányok hiányosságában, hanem a ritmus bonyolultan összetett sokszólamúságában van, amely több helyütt nem is fejthető fel egyértelműen, és a kutatónak be kell érnie a lehetséges ritmikai variánsok felsorolásával, hiszen ma már rekonstruálhatatlan, hogyan hallotta a költő az egyes sorokat. Ezeknél a részeknél az elemzés nem léphet föl a teljesség, hanem csak a valószínűség igényével, hiszen a jambikus és hangsúlyos sorok keverése esetén elmosódik a határ a lazán jambikus és a hangsúlyos között. A vers tájképpel kezdődik, a környezet ismertetésével, mint a költő számos nagy politikai verse. Amíg ezek nagy része azonban epikus lassúsággal (A város peremén, Hazám, Levegőt! stb.) 1 Bóka László: József Attila költői eszközei. Tegnaptól máig. Bp. 1968. 320—326. 2 Magyar Nyelvőr, 1960. 66 — 74. 3ItK 1962. 680 — 692. 4 Péczely László: Tartalom és versforma. Bp. 1966. 122—129. 72