Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)

III. A polifonikus versek

sága és az üveg fényközvetítése határoz meg: ósdi vaskossága egészségtelen kerete a lélekölő robotnak. A harmadik szakasz bizonytalan lendülete itt megtörik, a ritmus kétütemű hang­súlyosba vagy talán — hogy az ellentét még szembeötlőbb legyen — trocheusba fordul: ----— A sort Szabolcsi Gábor jambusnak tartja. „Majdnem tiszta, de különböző ütem­számú jambikus sorok muzsikája fut össze. Egy pillanatra elhangzó, alig hallható asszonanciában rövid sorok hangjai ütnek vissza sormetszetek hangjaira: Mint az omladé&, úgy állnak a gyárak, de még.”10 Olyan mint a rom, de mégsem az. Félelmetes és sivár, mint a rom, de nem mozdulatlanul, halottan nyugodt. Az omladék és az áll hangulatát ellentétes kötőszóval erősített rövid jam­­busok bontják meg, amelyek nehézkesen hosszabb sorba for­dulnak — készül bennük a tömörebb sötét —, majd, Kiss Ferenc szép hasonlatával, szigorú, zeneileg is rideg, konok hatású lakattal zárul: a csönd talapzata. Sokszínű, sok árnyalatú az élet. A munkások élete is. Lágy jambusokba vált a ritmus, amelyet a „száll — sugár — fonál — áll” rímsorjázás lendít magasba. De ez csak omló álom, szét­­foszló színpárái mögött kérlelhetetlenül mered felénk a valóság, amelyhez két nehézkesen kemény, alig jambikus sor köti az olvasót: „a bordás szövőszékeken” és a „gépek mogorván szövik”, ez utóbbi a már említett három ütemre tagolással. Ezt a háromütemű megoszlást a záró jambussor is megőrzi. Az álom szétfoszlott. A hatodik szakasz rideg, háromütemű hangsúlyai oszlatják szét. A feszültség fokozódik. Itt az első célzás a jövőre — de milyen szigorú logikával, szenvedélymen­tesen. A komor föltámadás titkát őrzik ezek az üzemek. Ezt a 31. sor pyrrichiushalmaza zárja le. József Attila nem egye­nes úton közelíti a verset a nagy társadalmi cél megfogalmazá­sához, hanem több síkon. Mozgás, élet villan föl a tájban. Bizonytalanul, esetlegesen ugyan, de megbontja az előző öt sor tömör állóképét. Először 10Szabolcsi Gábor: Tartalom és zeneiség József Attila költészetében. Kortárs, 1965. 1831. 77

Next