Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
III. A polifonikus versek
a figyelmet a fontosságra. De nem engedi tovább hanyatlani a hangulatot. A sor második felében a két gyors hangutánzó szó — cikken pengve — újítja meg a lendületet, amit a 85.-ben a hangfestő sikló és a hangutánzó pengét teljesíti ki, hogy crescendóját a győzelemre két gyors, ünnepélyes jambusában érje el. Még ha előző sorok is támogatják, fel kell figyelnünk a gagliarda-lehetőségre, mint általában az 5-4 tagolású sorok esetében: szennyes / lepedők // lobogása. A gagliarda második fele ugyanis már nem szükségszerűen szabályos, ez a ritmus sokféle licenciát engedélyez. Találunk erre példát Szabolcsi Bence mintaversében is: Kis kacsa / fürdik // fekete / tóba, anyjához / készül // Lengyelországba. A dallam itt még azt a kézenfekvőén kiegyenlítő megoldást sem engedélyezi, hogy a második sor második részét a szóösszetétel alapján bontsuk két ütemre: Lengyel / országba. Visszatérve József Attila sorára, a kétféle hangsúlyrend mellett anapesztus-sornak is hibátlan az: szennyes lepedők lobogása----„ Ez a minden vonatkozásban szabályos anapesztus-sor visszacsendíti a fület a megelőző sor anapesztus-ízeire. De mire megszokná fülünk, már le is fékeződik a szárnyaló lendület a jambikus-ízű, egyetlen spondeus ütemből álló sorban. Utána egyre gyorsulva, négy négyes majd, két ötödfeles jambussorban robban ki a forradalmi lendület. Crescendóját a győzelem szóban éri el, de a győzelem még távoli jövőben él csak újra fékez, mégpedig sorismétléssel, a jelen valósághoz visszakanyarodva: óh éj! A költő és a vers céljához ért. Most már az Ódából is ismert dalszerű befejezés következik. A vers egészéhez illően a legmagasabb ritmikai-artisztikai tiszten. Az első sor kurtított gagliardakeretbe foglalt jambus, azt három prózába hajlóan egyszerű hangsúlyos sor követi. ТЙТ.Т ÉJSZAKA 6 Szilágyi: József Attila 81 Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. 6