Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
III. A polifonikus versek
az olvasás jeleit.”18 Bárhogyan értelmezzük is a sor ritmusát, mindenképpen 6—4 osztású és a hangsúlyok szerint három ütemű tízes. Ez már csak azért is feltűnő, mert József Attila tízesei nagyrészt 5-5 osztásúak és gagliardizálhatók, illetőleg egyértelműen jambikusak. Ezt szabályos, háromütemű ballada-sor váltja, amelynek záró jambusa anapesztussá aprózódik. (Ilyen típusú sor a régi angol-skótból: To Nor о way ower the faem. Sir Patrick Spens). A hangulati tartalommal adekvát formát alkotott a költő: a két emelkedő ütem közé fogott spondeust is olyan puhán borongóvá formálta, hogy nem töri a ritmust. A harmadik sor egyértelműen hangsúlyos, háromütemű. De az egyenetlen osztás (3-4-2) figyelmeztet arra, hogy a versen belül is alkalmi a ritmus. A következő három sor megfelel az előzőeknek, azzal a kis eltéréssel, hogy a negyedik anapesztusi, a hatodikban pedig nincs aprózott jambus. A második szakasz jambikusan indul, csak a harmadik sorban törnek át a hangsúlyok: „vastag rongyai mosogatják . . .”, de ez is hibátlan jambusba fordul (a csorba pléhtetőt). És most keményen tételesen szólal meg a költő: hiába törli a bú szívünkről a rákövesedőt. Benne van ebben a két sorban az osztállyal való megbonthatatlan azonosulás, a munkásosztály helyzete és a történelem kialakította helyzet öntudatos és céltudatos vállalása. A fontos sort József Attila ritmikailag is kiemeli. A szakasz emelkedő jellegét megőrzi, de hangsúlyos keretbe illeszti, klasszikus példájaként a mértékre szedett gagliardának: Hiába / törli II & bú I szívünkről A sor időmértékes képlete: ----vagy pedig a cezúra megtartásával „----Es most visszacseng a fülbe, hogy ennek előkészítő sora is gagliarda módjára indul: Lelkünkre / így ül // A következő, ezt értelmező szakaszban állandósulnak a jambizált gagliardák. A ritmus felgyorsul, a jambusok következetesen érvényesülnek. Az első és a harmadik sor két-két jambussal zárul, az ötödiket anapesztus lendíti, végül hibátlanul szép jambusok következnek: „a szén, vas és olaj,”. 18 Kritikai kiadás. III. 271. 96