Szűcs Jenő: A nemzet histórikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge. Hozzászólás egy vitához - Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 51. (Budapest, 1970)
6. A patriotizmus historikuma
„népfelkelés” volt — ahogy történetírásunk értékeli. Viszont a parasztságnak itteni felfegyverzettsége és fegyverforgató gyakorlata magyarázza mind az 1437. évi parasztfelkelés átütő katonai sikereit, mind a szoros kisnemesi-paraszti szövetséget, mind az itt egyedülállóan pregnáns módon megfogalmazott „paraszt-rendi” elképzeléseket. A felkelők önmagukat politikai universitasmik tekintették, melynek részesednie kell Erdély közügyeinek intézéséből. Erdély már a 15. század forrásaiban különálló patria volt; a tartományi védelmi háború kánon jogi szakkifejezése — a 8—9. századi előzmények óta — bellum patriae volt. Ez összefüggések alapján nem indokolatlan egy erdélyi paraszti jellegű patriotizmus feltételezése. A szűkebben vett Magyarországon ilyen úzus nem volt, noha a déli megyékben az 1420— 40-es években fel-feltűnnek paraszti fegyveresek hadi vállalkozásokban. A középkor folyamán mindöszsze két ízben állt elő olyan „végső szükséghelyzet”, ultima necessitas, hogy országos parasztmegmozdulást hirdettek meg, éspedig — minthogy parasztok mozgósítására más bevett forma nem volt — keresztes háború formájában: 1456-ban és 1514-ben. Mindkét esetben nagy tömeg gyűlt össze. Mindkét esetben kezdettől fogva potenciális parasztfelkelést jelentett a nagy tömegű parasztsereg gyülekezése. Az első esetben a keresztes sereg megmentette az országot a töröktől, a felkelésnek pedig sikerült elejét venni (ez egyáltalán nem ismeretes történetírásunkban). A második esetben kitört a parasztháború, és el is bukott anélkül, hogy a törökig jutott volna (ez viszont közismert). Történetírásunk egy elemi erejű „népi patriotizmus” megnyilvánulásaként tartja számon a paraszttömegek mindkét megmozdulását, legalábbis azok kezdeti fázisában. Ennek a szóhasználatnak akkor lenne tartalma, ha bizonyítható vagy valószínűsíthető lenne, hogy a parasztok valóban mint „hazájukra” tekintettek arra az országra, melynek politikai fogalmából ki voltak zárva, hiszen a késő középkorban az ország a nemesség universitasát jelentette. Ha viszont valami más ideológiai mechanizmus húzódik meg a parasztság megmozdulása mögött, akkor a „népi patriotizmus” közbeiktatása azért nem szerencsés, mert valóságos összefüggéseket szorít háttérbe. E paraszti megmozdulások ideológiai motívumaira nézve kevés a közvetlen forrásunk. Ami kevés rendelkezésünkre áll, abból viszont — szögezzük le — a „patrióta” frazeológia teljességgel hiányzik, az érvelés egészen más dimenzióban mozog. Ez természetesen csak argumentum ex silentio. Arra nézve viszont, hogy a parasztság „hazája” mi volt, éspedig éppen azon a vidéken és abban az időben, amikor Nándorfehérvárra gyülekezett a parasztnép, vannak köz85