Szuromi Lajos: József Attila: Eszmélet - Irodalomtörténeti füzetek 93. (Budapest, 1977)
A csöndbe tért dalok (XII.)
egyetemessé növelt összetett költői kép: szösz-sötét, fényes ablakok — örök éj, kivilágított nappalok a fülke-fény motívumában s a költői magatartásra vonatkozó igék által ismét az indításhoz fordul vissza, a személyes élményhez. A felismerésben véglegesedő költői magatartás, egymást erősítő igéi által, lényegszerű változást mutat az első strófafél tétova gesztusaihoz képest. Ez a személyes motívumokban megnyilvánuló változás a strófa legfontosabb jelentéses eleme. A tárgyi világ törvényeit kutató elme felismerések sora után a személyes magatartás, a modus vivendi, a hiteles emberi tónus kialakítására vállalkozott, s mintha ezt fogalmazná meg a vers utolsó szakasza. A megismert világhoz illő magatartást. Az eszmélet a valóság törvényszerűségeihez érkező, adekvát tudatbeli állapot, az utolsó szakaszban pedig e tudatnak megfelelő, adekvát költői magatartás jelenik meg. A szituáció értelmezése bizonyos mértékig az egész strófának, ezáltal az egész költeménynek a magyarázatára kihat. Nézetünk szerint az alaphelyzet a strófa egészében változatlan. Amint a kezdő sorokból egyértelműen kiviláglik, a költő mindennapi, valóságos látványt fogalmaz meg: vasút mellett lakik s nap mint nap látja a vonatokat. Hiteles a leírás, hiszen tudjuk, hogy József Attila e költemény írása idején a Korong utca 6. szám alatt lakott egy manzárd szobában, s e lakás kis kert közepén állott.154 Akár lakása ablakában, akár a kicsi kertben áll, könyököl és hallgat a költő, valóságos élménye lehet minden esti-éjszakai időben a sebesen haladó vonatok látványa, a kocsik ablakából szálló fények reá-vetülése. A szakasz záró képe nem fülkét, hanem fülke-fényt említ, s bizarr magyarázatok, a valóságos szituációtól erősen elrugaszkodó értelmezések helyett mi azt valljuk, hogy a záró két sorban a szakasz kezdetének szituációját kell látnunk. A fényes ablakok (fülke-fények) mindegyike rávetül a mozdíthatatlan nyugalommal álló s 154Vö. József Jolán: József Attila élete. H. n. 1955. 239 — 240. — Tamás Attila: i. m. ItK 1961. 1. 44. — Gyertyán Ervin: József Attila. 185. — A Nyári délután (1934) környezete ez. 109