Szuromi Lajos: József Attila: Eszmélet - Irodalomtörténeti füzetek 93. (Budapest, 1977)
A csöndbe tért dalok (XII.)
Az öntudatos, marxista világnézetű költő azonban nem válik saját tébolya rabjává, sem valamely privát nyugalom kergetőjévé. Életét óvja már csupán a hallgatás árán, amelyben ott van a hűség, a példa azok számára, akiktől legszebb eszméit nyerte. A költészet megváltó erejébe vetett eredeti hitek veresége, ez a korból eredő tragikus költői kudarc178 keserűség, abszurditás tekintetében szinte olyan konzekvenciára jut, mint az emberiséget a kozmikus törvények játékszerének tekintő filozófus modern költészet. A küzdelem értelmét, a logikus reményeket ehhez hasonlóan kell József Attilának is megkérdőjeleznie, holott lényegében más természetű lírát alkot, mint a filozófiában mindenkor teljes pesszimizmust találó költők. Különös, tanulságos párhuzam kínálkozik, messzire mutató, távlatokat megvilágító. József Attila minden megrendítő kudarcának a megélt társadalom az oka, de ennek a társadalomnak dialektikus természete okozza, hogy az elérhetetlen jövendőnek szóló reményei is a társadalomra épülnek. József Attila azoknak a különösen modern költőknek egyike a világirodalomban, akik túlléptek a sok tekintetben legkorszerűbbnek vélt filozófiai-etikai egzisztencializmuson. Vívódtak azokkal a létszerű problémákkal, amelyeket megoldani sohasem tudott az emberiség, de ahelyett, hogy e reménytelenséget az emberiség zsákutcájának tekintették volna, a cselekvés esélyeit kutatták. József Attila sorsa és világnézete révén képes volt felismerni a modern ember nagy dilemmáit, s tudott választani. Lemondás és rezignáció helyett a megoldható feladatokat kereste, a cselekvés formáit, a megváltás lehetőségét. Felismerte a legmélyebb költői igazságot: az embert igazán megalázni, kisemmizni, tönkretenni csak az ember képes, és minden az emberen múbk. De ráébredt az emberiséget irányító történelmi-társadalmi törvényszerűségek idegenségére, s egész életével, költészetével azon munkálkodott, hogy az öntudat, az értelem rendjének 1,8 Elegendő a Szabad ötletek. . . soraira utalnunk. L. József Attila Összes Művei IV. 28 — 34. 126