Szuromi Lajos: József Attila: Eszmélet - Irodalomtörténeti füzetek 93. (Budapest, 1977)
A költői elhallgatás irodalmi hagyományai
Bessenyei György A bihari remete, Csokonai Vitéz Mihály A magánossághoz, A tihanyi ekhóhoz, Berzsenyi Dániel A poézis hajdan és most, Kölcsey Ferenc a Vanitatum vanitas, a Rebellis vers, Vörösmarty Mihály A vén cigány, Ady Endre sok-sok versének lényegi motívumaival említhető itt. Az antinómiákkal való egyéni és mégis európai látókörű viaskodásban, a historikus létszemléletben Petőfi Sándor Világosságot! című verse, arezignáció megokolásában Arany János feltűnő rokonsága idézhető, például a költői szó hatékonyságában rezignáltan szkeptikus kései Arany lírájából az Epilógus, a Vásárban. Tudjuk, hogy így együtt — részletes, összehasonlító vizsgálatok nélkül merésznek tűnik ez a hevenyészett névsor, de hisszük, hogy a változó partikulákban valamely hagyományos kontinuitás mozzanatai rejtőznek. József Attila sorsában a társadalmi vergődés volt a puszii tó, ahogyan a létfilozofikus költő, Weöres Sándor pontos rövid versében írja, a társadalmi-történelmi lényeg kieme^ lésével: A szemből, honnan minden ég kifolyt, bánat, keserűség befele szédül. Pókláb szalad péppé-vált teste nélkül és egyhelyben kaszál a széttiport.186 Helytállása, az ember legszebb eszményeinek és teljességének őrzése ma is leghitelesebb, legnagyobb biztatásunk. Juhász Ferenc József Attila örökségének lényegszerű folytatója,187 miként Nagy László, aki emlékezetes versében az értékek védelmében elesett József Attilától kéri, várja a reményt.188 186 József Attila utolsó fényképére. Egybegyűjtött írások. Bp. 1970. II. 508. 187 Vő. Kiss Ferenc: Párbeszéd Juhász Ferenc költészetéről. Művek közelről. Bp. 1972. 188 József Attila! Arccal a tengernek. Bp. 1966. 261—3. 143