Szuromi Lajos: József Attila: Eszmélet - Irodalomtörténeti füzetek 93. (Budapest, 1977)
Az igazság koldusa (III.)
nős hibákból eredt az eltávolodás,40 szerintünk is szemléleti okai vannak elsősorban, nem személyiek. De érdemes újra meg újra hangoztatnunk: párt és költészet emberi stratégiája már akkor is azonos volt, először a történelemben mutatva a hatalom gyakorlatának s a költészet elemi erkölcsiségének, eszmeiségének találkozási lehetőségét. A költőben ez az élmény csak súlyosbíthatta a párttól való elszakadás miatt érzett fájdalmát. Idézzük itt Forgács László néhány sorát: „József Attila — az elsők között Magyarországon — felismeri, hogy az új történelmi helyzetben elévült az addigi kommunista taktika, a proletárforradalomra való közvetlen felhívás, és káros a munkáspártok viszálykodásának gyakorlata. Össze kell fogni, hogy közös erővel legyűrhessék a fasizmust, s ezzel kialakítsák az osztályharc járhatóbb, célravezetőbb módját.”41 Az ötödik-hatodik sor mintha az íme, hát megleltem hazámat utolsó soraira utalna előre, a tűzhely és család személyes reménytelenségére. A társadalom, amely nem képes a költészetben uralkodó értelem rendje szerint megszervezni önmagát, kisemmizi a költőt, mindenéből. Valóságos törvény ez, mint ahogyan a töredékes Vallomás vége felé írja a költő.42 Ezt mondja ki a strófa záró két sora, a leint és bent történelmi ellentétét, a lélek és a szív által vezérelt költészet, a humánus eszmények és a léha, locska társadalom kibékíthetetlen ellenkezését. Fontos utalni arra, hogy a költői meggyőződés szilárdságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy föl sem merül benne az egyszerűnek látszó megoldás esélye, a történelmi körülmények vállalása, a helyzettel való megbékélés, vagy éppen a véle való azonosulás. Látnunk kell, hogy József Attila tisztában volt ennek a lehetőségnek végzetes veszélyével. A társadalomban való boldogulása csupán költői eszményeinek elárulása által, a belső nap 40 József Attila és az illegális Kommunista Párt. Kritika, 1965' 11. sz. 41 Forgács L.: i. m. 166. 42 József Attila Összes Művei IV. 23. 28