Takács Olga, R. (szerk.): Mégis győztes, mégis új és magyar. Tanulmányok a Nyugat megjelenésének hetvenedik évfordulójára - Irodalomtörténeti füzetek 100. (Budapest, 1980)
Forradalmak után - Pomogáts Béla: A második költőnemzedék indulása
A második nemzedék ifjú költőinek valóban meg kellett küzdeni ezzel a művészi örökséggel, s ha nem akartak egyszerűen epigonokká válni, meg kellett keresniök saját költői szemléletüket és nyelvezetüket. Nem érhették be azzal, hogy pusztán a felhalmozott formai és nyelvi értékékkel gazdálkodjanak. Részben el kellett szakadniuk a Nyugat örökségétől, s valóban, a nemzedék legjobbjai: József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Sárközi György vagy Erdélyi József sorra vívták meg a maguk szabadságharcát. El kellett szakadniuk a Nyugat örökségétől, ám ezt az elszakadást úgy kellett végrehajtaniok, hogy ne rekesszék ki magukat a hagyományból, fel tudják használni a hagyomány megkötő erejét és vívmányait. A feladat nem a teljes szakítás kellett hogy legyen, hanem a „megszüntetve megőrzés”, az, hogy egyszerre tudják vállalni és átalakítani, illetve elutasítani a közvetlen hagyományokat. Ez a feladat vezetett oda, hogy a második nemzedék részben a háború folyamán bekövetkezett lírai forduló tájékozódását és születő eredményeit teljesítse ki: a személyességgel szemben a tárgyiasságnak, az indulatos szabadsággal szemben az értelmi fegyelemnek, az individualizmussal szemben a közösségi érzületnek adjon szerepet. Az induló fiatalok egy másik csoportja az avantgarde irányában tájékozódott, Kassák és a Ma vonzásába került. Elsősorban azok, akiket az 1919—1920-as emigrációs hullám magával sodort. Németh Andor, Déry Tibor és Hernádi György Bécsben, Illyés Gyula Párizsban, Márai Sándor a weimari Németországban, Forbáth Imre Prágában, Hidas Antal Kassán, Kádár Imre és Becsky Andor Kolozsvárott, Csuka Zoltán Újvidéken lett avantgarde költő, általában a Ma, illetve a Kassák-kör ellenzékét jelentő emigráns folyóiratok munkatársa. Rajtuk kívül itthon is indult néhány avantgarde hajlamú költő, általában Raith Tivadar Magyar írás című folyóirata körül, mint Fenyő László, Komor András, Tamás Aladár és Lakatos Péter Pál. Fenyő hamarosan a Nyugat körében talált végleges otthonra, és a költői realizmus, a hagyományos forma képviselője lett, Komor a prózával cserélte fel az expresszionista verseket. Bányai Koméi expresszív erejű, látomásos szabadversei viszont egyenesen a Nyugatban találták meg fórumukat. 124