Takács Olga, R. (szerk.): Mégis győztes, mégis új és magyar. Tanulmányok a Nyugat megjelenésének hetvenedik évfordulójára - Irodalomtörténeti füzetek 100. (Budapest, 1980)
Forradalmak után - Kenyeres Zoltán: Medúza-lebegés (Weöres Sándor és a Nyugat költészete)
A kutya-tár, amelyet ma már minden óvodás gyerek kívülről tud, egyike volt az első verseknek, melyekben az új forint szerepelt, a Fülep Lajosnak írott terjedelmes levél pedig tényeket pontosan rögzítő dokumentuma egy hosszan tartó kapcsolat végső fölbomlásának. A Nyugatról és Weöres Sándorról van szó. Weöres a Medúza című kötete után, az Elysium és A fogak tornácának korszakában lépett végérvényesen önálló útra, és attól kezdve már költészettanilag nincs értelme őt a Nyugat valamely nemzedékének költőjeként tárgyalni. De a kapcsolat, mely a Nyugat hagyományához fűzte, kezdettől a kapcsolat felszámolásának, megszűnésének története volt. E folyamat irányának és perspektívájának lényegéhez tartozik Fülep Lajos preceptori szerepe, hiszen ő a Nyugat megindulásának első éveitől kezdve egy korszerűbb és tágasabb látóhatárú esztétikai kultúra kifejlesztésén dolgozott. Weöres Sándor kapcsolata a Nyugattal mint publikációs fórummal 1929-ben kezdődött. Abban az évben küldte el első verseit Osvát Ernőnek, alighanem a Pesti Hírlapban tavasszal aratott sikerén fölbuzdulva. Osvát azokban a hónapokban már az egyetlen megoldás bizonyosságával őrizte asztalfiókjában a kis fekete revolvert, szikáran, száraz szemmel zárta le függőben maradt ügyeit és új vállalkozásokba már nem fogott, a szombathelyi diákot válaszra sem méltatta. Nem okozott vele nehézséget. A csönd-erdőről álomballadát író zseniális képességű gyerek nagyszerű gyakorlati érzéket is kapott ajándékba a sorstól és néhány hónap leforgása alatt meghitt, familiáris viszonyba keveredett Kosztolányi Dezsővel, Babits Miliállyal és Füst Milánnal. Mire tizenhét éves lett, otthonosabban és bennfentesebben mozgott az irodalmi élet legmagasabb köreiben, mint az éhes, vad, nyomorgó, szeretetre szomjas József Attila. Szerencsés csillagzat alatt született és csupa nyitott ajtóra, nyílt szívre és segítő karra talált. Igazáért később sokszor kényszerült vesszőfutásra, — de zseniális adottságait soha senki nem vonta kétségbe és képességeinek elismertetéséért egyetlen pillanatig sem volt kénytelen megalázó küzdelmet folytatni. Ezt 133